Liszka József: Szent Háromság egy Isten dicsőségére… A Szentháromság kultusza a szlovákiai Kisalföld népi vallásosságában a szakrális kisemlékek tükrében - Jelek a térben 5. (Somorja-Komárom, 2015)
2. A kisalföldi szakrális kisemlékek Szentháromság-ikonográfiája
26 2. A kisalföldi szakrális kisemlékek Szentháromság-ikonográfiája 20. kép: Peter Paul Rubens 1620 előtt készült Szentháromság-festménye. 21. kép: Albert Henry Paine, Rubens Szentháromság-festménye nyomán 1855-ben készült acélmetszete. A Rubens-képen az Atyaistent a jobbján ülő Fiúistennel felhőtrónuson ábrázolja, miközben fél lábukkal mindketten a Földgolyóra támaszkodnak. Az Atyaisten jobbjában egy jogart tart a magasba, balját maga mellett pihenteti. A Fiúisten, félig az Atyaisten felé fordulva jobbjával egy nagy méretű keresztet tart, balját a térde fölött előrenyújtva, mintegy tenyérsebét mutatja. Fölöttük/közöttük lebeg, dicsfényben, a Szentlélek kiterjesztett szárnyú galambja. A Földgolyót három angyalfigura (kiegészítő Szentháromság-szimbólum?), tartja, forgatja. A műalkotás recepciójával Richard Jerábek foglalkozott részletesebben, és sikerült egy sor későbbi, az olajfestmény nyomán keletkezett, 18-19. századi metszetet összegyűjtenie (Jerábek 2011, 119-122). Jerábek példái szinte tetszés szerint szaporíthatóak. A többi között ilyen a kor híres, angol származású, Lipcsében megtelepedett grafikusa, Albert Henry Paine (1812-1902) 1855 körül készült metszete (21. kép). Szilárdfy Zoltán kis szentképgyűjteményeiben is megtaláljuk a Rubens-kép lenyomatait, például egy 1890 körüli többszínnyomat formájában (Szilárdfy 1997, 230. kép). Nyilvánvaló, hogy ezek az olcsó, Európa-szerte nagy példányszámban terjesztett réz- és fametszetek, valamint litográfiák jelentősen hozzájárultak mind a Szentháromság-eszme terjedéséhez, mind ennek a konkrét ábrázolási megoldásnak a térnyeréséhez. Jerábek egy romániai üvegképet is bemutat, amely (természetesen áttételesen) ugyancsak a Rubens-előkép nyomán születhetett (Jerábek 2011, 119). A jelenleg kutatott területen is számos olyan objektumot találunk, amelynek képi megjelenítése egyértelműen a Rubens-festményre vezethető vissza. Ilyen az alistáli és illésházi képoszlop festménye, illetve számos plasztika (mint például a csallóközcsütörtöki vagy farnadi szobor, illetve egy naszvadi síremlék: 57 b kép) is innen eredeztethető. Az alapkompozíción (tehát a felhőtrónuson látható, idős szakállas férfiként ábrázolt Atyaisten, jobbján, a fiatal szakállas férfi alakjában bemutatott Fiúisten, és a fejük fölött, kitárt szárnyú galamb képében lebegő Szentlélekisten) túlmenően a megoldásoknak számos variánsa, alcsoportja figyelhető meg. Kizárólag a szobrokat vizsgálva 57 objektum ezt az alapsémát jeleníti meg. Ezeken belül további alcsoportok különíthetőek el. Az egyértelműen a rubensi előképre visszavezethető szobrok száma kilenc: Csallóközcsütörtök (1900), Cseke (1933), Deáki (1905), Farnad (1926), Kúrál (1922), Nyitracsehi (1931), Pered (1857), Pereszlény (1933),
