Liszka József: Szent Háromság egy Isten dicsőségére… A Szentháromság kultusza a szlovákiai Kisalföld népi vallásosságában a szakrális kisemlékek tükrében - Jelek a térben 5. (Somorja-Komárom, 2015)
2. A kisalföldi szakrális kisemlékek Szentháromság-ikonográfiája
2. A kisalföldi szakrális kisemlékek Szentháromság-ikonográfiája 25 17. kép: A Szentháromság horizontális elrendezésű kompozíciójának sematikus rajza. 19. kép: Az ebedi Szentháromság-szobor 1902-ből. A vizsgált terület Szentháromság-ábrázolásainak tehát vezető típusa. Tanult szobrászok keze munkáját dicsérő, általában mészkőből készített darabok ugyanúgy találhatóak köztük, mint faragóműhelyek kínálatából származó tucattermékek, illetve gyakran az előbbiek mintájára készült, népi kőfaragók munkájára valló, általában festett (polichróm), homokkőből készült alkotások. További, nyilván történetileg meghatározott, illetve konkrét műhelyekhez, kőfaragókhoz köthető altípusai különíthetőek el. Ezekről az alábbiakban majd még szó lesz. A típuson belül legalább négy, egyértelműen meghatározható altípus különíthető el. A továbbiakban ezeket lássuk részletesebben! 2.2.1. Atyaisten jobbján a Fiúistennel és a fölöttük lebegő Szentlélekkel Ennek az ábrázolási formának alighanem egyik (majdnem) közvetlen prototípusa Peter Paul Rubens 1620 előtti Szentháromság-festménye (20. kép), aminek persze megvannak a maga előzményei. Ügy tűnik, ezeknek legalábbis egyike Tiziano La Gloria című, 1551 és 1554 között készült alkotása (Braunfels 1959). 18. kép: A garamdamásdi Szentháromság-szobor 1910-ből.
