Liszka József: Szent Háromság egy Isten dicsőségére… A Szentháromság kultusza a szlovákiai Kisalföld népi vallásosságában a szakrális kisemlékek tükrében - Jelek a térben 5. (Somorja-Komárom, 2015)
10. Mutatók
Szakrális Kisemlékek Archívuma a komáromi Etnológiai Központban A szakrális kisemlékek szisztematikus felkutatásával és dokumentálásával Dél-Szlovákiában az 1997-ben, polgári kezdeményezésből létrehozott intézmény, a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központja foglalkozik. Az itt létrehozott Szakrális Kisemlék Archívumban jelenleg több mint 2000, adatlappal rendelkező kisemléket tartunk nyilván. E vállalkozás célja, hogy a dél-szlovákiai települések kataszterében található szakrális kisemlékek teljességre törekvő adatbázisát teremtse meg. Az egyes emlékekről a helyszínen készülő fényképeken és rajzokon túlmenően lehetőség szerint a vonatkozó levéltári dokumentumok, a sajtó híranyaga, illetve a kapcsolódó szájhagyomány is felgyűjtésre és dokumentálásra kerül. Ez azt jelenti, hogy a konkrét terepmunkát viszonylag hosszadalmas levél- és könyvtári kutatások egészítik ki. Emellett folyamatosan figyeljük az aktuális sajtót is, s minden, a témára vonatkozó hírt nyilvántartásba veszünk. Amennyiben tipológiailag próbálnók röviden behatárolni a szóban forgó objektumokat, akkor azt mondhatnánk, hogy az élőfára erősített képekkel, keresztekkel, kis képszekrényekkel, egyszóval: képes fákkal kezdve, a képoszlopok és az út menti keresztek igen széles skáláján át, egész a kápolnákig, kálváriákig, valamint az egyes szentek (főleg Nepomuki Szent János, Szent Flórián, Szent Vendel), valamint Jézus Krisztus, illetve Szűz Mária és a Szentháromság ábrázolásaival bezárólag minden szabadtéri, szakrális célú kis építmény ebbe a kategóriába tartozik. Némely szobor, út menti kőkereszt alkotója szemmel láthatóan képzett kezű mestere volt szakmájának, másokén (a naiv parasztábrázolásokon) inkább az a szeretet érződik, amellyel a mesterségbeli hiányosságokat is pótolni tudták az egykori alkotók. Mivel az Etnológiai Központ elsősorban nem az adott objektumok esztétikai vagy műemlékvédelmi, hanem sokkal inkább kultúrhistóriai értékei iránt érdeklődik, a teljesség igényével minden, a kategóriába tartozó kisemléket számba veszünk és dokumentálunk. Ily módon nyilvántartásunkban szerepel néhány olyan kisemlék, amelyről tudjuk, hogy ki és mikor állíttatta, sokszor fénykép vagy rajz is van róla, csak éppen az objektum nem áll már, illetve olyan út menti kereszteket, képoszlopokat is nyilvántartunk, amelyeket az utóbbi években teljesen újonnan emeltek. Az ember elsőre nem is gondolná, milyen sokrétű és szerteágazó dokumentum- és tudásanyag kapcsolódik ezekhez az olykor jellegtelen, máskor mívesen megmunkált emlékekhez. Kürtön egy fára erősített, tucatterméknek számító képszekrény, illetve a benne elhelyezett Mária-képhez sikerült megkapó történeteket, élményelbeszéléseket gyűjteni. Makrancon egy falu végi kereszt állíttatásával kapcsolatban mesélték, hogy a rátámadó farkasoktól való szerencsés megmenekülése emlékére állíttatta egy vasutas a 20. század elején. Hasonló történet szól a Kürt határában álló farkaskeresztfáról, csak az eset - ha megtörtént - jóval régebbi keletű. Olyannyira régi, hogy egy 19. század közepi verselő pap, Szülik József rigmusokban is megörökítette a farkaskeresztfa történetét. Egy balonyi keresztről azt beszélik, hogy a híres betyár, Sobri Jóska kivégzése után állíttatták a helybéliek. Széles körű európai hagyományai vannak a települések határában felállított vörös és fehér kereszteknek. Eredeti jelentésüket és funkciójukat azonban a mai napig homály fedi, miközben szinte mindenütt szerteágazó eredetmagyarázó mondák kapcsolódnak hozzájuk. A szlovákiai magyar nyelvterület több településén is megvan ez a jelenség. Csallóközkürt határában találunk vörös képet és fehér képet, Bajtán és Paláston vörös keresztet, Kürtön és Csallóközcsütörtökön/efiér keresztet, Gímes határában is áll egy-egy vörös és fehér kereszt stb. Eredetükről a helyi hagyomány általában mindenütt mást és mást tart, de mint mondtam, ezek egy nagy európai hagyomány részei, és gyakorlatilag az egész kontinensen ismertek. Egyes kutatók kereszténység előtti kultikus helyek jelzőinek tekintik őket, bár ezt bizonyítani ma már bajosan lehet. A Szakrális Kisemlék Archívumban található adatok és dokumentumok a további tudományos kutatásokat éppúgy szolgálják, mint az egyes kisemlékek gyakorlati helyreállítását. Amint már fentebb hangsúlyoztam, nemcsak a régi és szépen kidolgozott, művészi értékű objektumokat dokumentáljuk, hanem a teljesség igényével mindent, ami ebbe a kategóriába tartozik. Ami ma új, az néhány évtized múlva már lehet, hogy csak a mi dokumentációnkban lesz meg. Ilyen például a kolozsnémai temető gyönyörűen
