Liszka József: Szent Háromság egy Isten dicsőségére… A Szentháromság kultusza a szlovákiai Kisalföld népi vallásosságában a szakrális kisemlékek tükrében - Jelek a térben 5. (Somorja-Komárom, 2015)
1. Bevezetés
16 1. Bevezetés Az általam vizsgált szabadtéri szakrális kisemlék anyagon (és ez nem csak a most tárgyalandó területre érvényes), előrebocsátom, lényegében két, a vertikális és a horizontális elrendezésű megoldás jelenik meg: az Atyaisten és Fiúisten egy idősebb és egy fiatalabb szakállas férfi, valamint a Szentlélek galamb alakjában történő ábrázolása. Ez viszont, mármint a vertikális és a horizontális elrendezés nem kizárólag kompozíciós kérdés, ahogy arra Dávid Katalin is figyelmeztet. Szigorúan teológiai alapjai vannak ezeknek a megoldásoknak: a horizontális elrendezés ahhoz, a fentebb már érintett jelenethez vezethető vissza, amikor Ábrahám megvendégeli a három angyalt, magyarán „a földön való megjelenése a három személynek“, a vertikális pedig Jézus megkeresztelési jelenetéhez, amikor a földön álló Jézus feje fölött lebeg a Szentlélek galambja, s afölött, a felhők között meg az Atyaisten trónol (Dávid 1962, 25). Külön monográfiák tárgya lehetne (elő- és résztanulmányok születtek is szép számban!) a Szentháromság bizonyos ábrázolástípusai, altípusai ikonográfiái hátterének, előzményeinek a föltárása (vö. Jerábek 2011, 119-133). Jelen esetben erre természetesen nem vállalkozhatom, de a továbbiakban bemutatásra kerülő emlékanyag a témakör jobb megismeréséhez nyújtott szerény adalékul talán fölfogható. 5. kép: 1600 körül készült hármasarcú Jézus-kép mint Szentháromság-szimbólum. Schloss Marienburg (Németország).
