Liszka József: Szent Háromság egy Isten dicsőségére… A Szentháromság kultusza a szlovákiai Kisalföld népi vallásosságában a szakrális kisemlékek tükrében - Jelek a térben 5. (Somorja-Komárom, 2015)
9. Adattár: A szlovákiai Kisalföld Szentháromság tematikájú szakrális kisemlékei
156 9. Adattár Sorszám A település magyar és szlovák neve Típus Az állítás ideje 56.Nagyfödémes (Veľké Ül’any) A 1781 A mezei oltár a diószegi faluvégen áll, benne a Szentháromság polichróm népies szobra. A mezei oltár záródása apszisos, elöl tornácszerű kiképzéssel, vasráccsal lezárva (2. kép). Maga a szobor a Fiúistent az Atyaisten jobbján mutatja, amint felhőtrónuson ülnek. Köztük földgömb. A Fiúisten jobb keze letörve (korábban ezzel tartotta a keresztet), balja a földgömbön nyugszik. Az Atyaisten jobb keze szintén letörve, de mintha áldásosztóan előre nyújtaná. Balját a térdén nyugtatja. Köztük egyszerű fakereszt magasodik, a Szentlélek galambja hiányzik (1. kép). Danter Izabella kutatásai alapján az objektum építési ideje a 18. század végére, a benne lévő szobor 1781-re datálható (Danter 2002, 51). Szlovákia műemlékjegyzéke a 19. század első felére keltezi az építményt (SPS-III: 386). 1. kép 2. kép Források, irodalom: Danter 2002, 51; SzKA 1997, 2010; SPS-III: 386 Fotó: L. Juhász Ilona, 1997
