Horony Ákos - Orosz Örs - Szalay Zoltán: A hely nevei, a nyelv helyei. A kisebbségi nyelvi jogok története Szlovákiában 1918-2012 - Jelek a térben 4. (Somorja, 2012)
Vizuális kétnyelvűség napjaink Szlovákiájában
144 Vizuális kétnyelvűség napjaink Szlovákiájában Az állampolgárok elégedetlenségét jelezte, hogy 2011- ben kezdtek elszaporodni a „nem hivatásos” kétnyelvűsítők keze nyomán a vasútállomások, vasúti megállóhelyek állomásépületeire mázolt magyar nyelvű helységnevek. Egyes települések (elsőként Szepsi) hivatalos kérvényben jelezték a Szlovák Államvasutak felé az önkormányzat kifejezett igényét a magyar helységnév elhelyezésére, ám a kérelmeüket elutasították. Kormányszintű tárgyalások kezdődtek a vasutak és a kormányhivatal nemzeti kisebbségi főosztálya, majd ennek utódja, a nemzeti kisebbségekért felelős kormánybiztos között, ezek azonban egyre inkább elhúzódni látszottak. Ebben a helyzetben kerültek képbe újra a civil aktivisták, akik 2012 júniusában önerőből teljesen felújítottak és kétnyelvű feliratokkal láttak el egy vasúti megállóhelyet a délnyugat-szlovákiai Ekel községben. Az eset nagy visszhangot váltott ki, ám a magyar nyelvű helységnévtábla újfent mindössze két napig maradt érintetlenül - s bár a Szlovák Államvasutak vezetősége a sajtónak elismerte, hogy ők távolíttatták el a táblát, később ezt mégis cáfolták. Hónapokkal később, Mikulás napján, ugyanitt, egy performansz keretén belül télapónak öltözött aktivisták helyeztek el kétnyelvű helységnévtáblát. Az első szlovákiai, magánkézben lévő (cseh tulajdonú) vasúti fuvarozóvállalat merőben más hozzáállást képviselt, mint az állami vasúttársaság. 2012-ben a Pozsony- Komárom vonalon a vasúttársaság kezelésében lévő megállóhelyeknél (Nagy- és Kispaka, Szentmihályfa és Nagyabony) a peronokon megjelentek a magyar helységnevek - ez volt az első példa az 1930-as évek óta, hogy hivatalos intézmény felvállalta a kétnyelvűséget a vasúti közlekedésben. Megjegyzendő azonban, hogy az előremozdulásra aligha került volna sor a civilek (konkrétan a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala) közreműködése nélkül. Hasonlóan biztatóan alakult a helyzet például az autóbusz-közlekedés terén. 2012-ben sorra kezdték kétnyelvű feliratokkal ellátni a dél-szlovákiai városok autóbuszpályaudvarait. Somorján szükség volt ugyan némi civil nyomásra (Somorja Hangja Polgári Társulás), hogy az önkormányzat a szlovák nyelvű feliratokat magyarokkal is kiegészítse, simábban zajlott azonban a helyzet például Komáromban vagy Párkányban. Az ezirányú folyamatokat támogatandó lépett akcióba a Kétnyelvű Dél-Szlovákia mozgalom 2012 novemberében a nyelvhatáron fekvő Galántán, ahol egy átfogó bevetés keretén belül minden feliratot kétnyelvűre cseréltek. Egy ellentétes előjelű esemény mutatja, hogy a hatóságok felettébb ügybuzgók is tudnak lenni a közlekedési táblákon megjelenített helységnevek ügyében. 2012 augusztusában hívták fel a figyelmet szlovákiai magyar Nespokojnosť občanov signalizoval fakt, že v roku 2011 rástol počet železničných staníc a zastávok, na ktoré „neprofesionálni zdvojjazyčňovatelia“ namaľovali geografické názvy v madarskom jazyku. Niektoré mestá a obce (prvá bola Moldava nad Bodvou) oficiálne požiadali Železnice Slovenskej republiky o umiestnenie svojho geografického názvu v madarskom jazyku, no ich žiadosti boli odmietnuté. Na vládnej úrovni sa začali rokovania medzi železnicami a Sekciou národnostných menšín Úradu Vlády, neskôr medzi jej nástupcom, Splnomocnencom vlády pre národnostné menšiny. Rokovania sa však vlečú. V tejto situácii sa opäť prihlásili o slovo občianski aktivisti, ktorí v júni 2012 svojpomocne obnovili a umiestnili dvojjazyčné nápisy na železničnej zastávke v Okoličnej na Ostrove na juhu Slovenska. Prípad vyvolal veľký ohlas, no tabuľa s maďarským geografickým názvom zostala nedotknutá opäť len dva dni - hoci vedenie Železníc Slovenskej republiky pre tlač priznalo, že tabuľu dalo odstrániť, neskôr to však poprelo. O niekolko mesiacov neskôr, na Mikuláša, tu aktivisti oblečení v mikulášskych kostýmoch v rámci performance opäť umiestnili dvojjazyčnú tabuľu. Prvá slovenská súkromná železničná spoločnosť (v českom vlastníctve) má úplne odlišný prístup ako štátne železnice. V roku 2012 sa na železničných zastávkach na trati Bratislava — Komárno, ktoré spravuje súkromná železničná spoločnosť (Veľká a Malá Paka, Michal na Ostrove a Veiké Blahovo), objavili na perónoch maďarské geografické názvy. Od tridsiatych rokov minulého storočia to bol prvý prípad, že sa oficiálna inštitúcia v železničnej doprave prihlásila k dvojjazyčnosti. Treba však poznamenať, že k posunu by bez spolupráce s občianskymi aktivistami (konkrétne s Okrúhlym stolom Maďarov na Slovensku) zrejme nedošlo. Nagypaka/Velká Paka, 2012 Magyar falfirka a hivatalosan egynyelvű vasútállomásnév alatt Madarské graffity pod oficiálnym jednojazyčným názvom železničnej stanice Graffiti in Hungarian under the official monolingual station name Graffiti hongrois au-dessous du nom officiel unilingue de la gare ferroviaire
