L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
3. A háborúk jelei a politikai események tükrében
vei. Példaként fölhívhatjuk a figyelmet a Lenin-mauzóleumra a moszkvai Vörös téren. Az előbb mondott kívánalmakhoz szükséges, hogy a mű formája lapidárís, könnyen fölfogható és emlékezetbe véshető legyen, továbbá pedig, hogy a szemlélők látóhatárában mindig együtt jelenjen meg a város jellegzetes vonásaival. Ez a beállítás biztosítja az emlékmű és a város fogalmának gondolatbeli társulását. (Ha majd Bratislavára gondol, tudatában a vár és a dóm által rögzítettjellegzetes kép jelenik meg. Szükséges, hog}> a jövőben a szalvíni emlékmű is hozzákapcsolódjon ehhez a formacsoportulathoz.) Mindezek a kívánalmak elérhetők lehetnének abban az esetben, ha a főfeljárat az északi oldalról, a kálvária felől lenne kiképezve, és a főmotívum ezzel szemben, a már tárgyalt helyen, a tömegsírok súlypontjában lenne elhelyezve. Ebben az esetben a Szlávínra érkezők tekintete az emlékmű szemlélése közben a város felé orientálódna és Bratislava jellegzetes profilja, - a várral, dómmal és a Dunával, - kedvező háttérként és organikus kiegészítésként szerepelne a műemlék képében. ”271 A Slavínon a szocializmus időszakában a pozsonyiakon kívül több vidéki iskola (köztük számos magyar tanítási nyelvű) rendezte meg a szikra, illetve a pioníravatásokat,272 a sajtóban is gyakran tudósítottak ezekről a rendezvényekről. Szlovákia második legnagyobb városában, Kassán, a szovjet katonák emlékművét a róluk elnevezett Felszabadítók terén 1945. július elsején állították fel. A városban ugyan nem folytak harcok, de itt temették el a környéken elesett katonákat. A több elemből álló emlékművön (Bauer, 2008, 90)273 elhelyezett 4 orosz és 4 szlovák nyelvű emléktábla feliratainak magyar fordítása: Dicsőség a Vörös hadseregnek, Csehszlovákia felszabadítójának a német fasiszta megszállókjárma alól. Dicsőség a nagy honvédő háború hőseinek! Dicsőség az orosz fegyvereknek. Felszabadítóinknak, a híres Vörös hadseregnek a város polgárai. Kassa 1945. Örök dicsőség a szabadságért és a Szovjetunió függetlenségéért folyó harcban elesett hősöknek. A Felszabadítók terén 1948. augusztus 28-án, a szlovák nemzeti felkelés negyedik évfordulójának előestéjén helyezték el az alapkövet, és 1949-ben avatták fel a csehszlovák katonák és a partizánok emlékművét is (Bauer 2008, 91). A Garam mentén nagyon súlyos harcok voltak, amelyek rengeteg áldozatot követeltek, így ezen a vidéken az átlagosnál sokkal magasabb a háborús emlékművek száma, illetve a más vidékekhez viszonyítva itt számosabb az erdőkben, s a települések határában eltemetettek nyughelyét jelölő sírjel, kereszt. Párkányban a városban és környékén elesett 6000 szovjet katonának egy hatalmas emlékművet állítottak, Zsitvatő és Dunaradvány között pedig a Duna partján áll a felszabadító tengerészek emlékműve. Egy parkot is kialakítottak, itt zajlottak egykor a nagyszabású felszabadulási ünnepségek, de más, az akkori rendszer szempontjából fontos politikai rendezvények alkalmával is megkoszorúzták. Az emlékműnél napjainkig is tartanak megemlékezéseket, 2010-ben a felszabadulás 65. évfordulója alkalmával koszorúzták meg. Komáromban is felavatták a felszabadító szovjet tengerész szobrát a város felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából, ennél is rendszeresen megemlékeznek a felszabadulás évfordulóin.274 Az emléktáblák közül kiemelhetjük a komáromi Duna-híd északi hídfőjén 1955-ben felavatott kétnyelvű emléktáblát, amelynek felirata a hála kifejezése mellett arra is utalt, hogy a hidat ekkor a Felszabadítás hídjának nevezték el. A táblát az 1990-es évek második felében távolították el, a szögek helye még mindig jól látható. A téglalap alakú fémtáblán a következő felirat állt: MOST OSLOBODENIA POSTA VENÝ ODUŠEVNENOU PRÁCOU ROBOTNÍKOV A TECHNIKOV NÁRODNÉHO PODNIKU DOPRASTA V-U 271 Jankovich Imre: Hozzászólás a bratislavai szovjet hadsereg emlékmű kérdéséhez. Fáklya 5, 1955/3, 41. p. 272 Ez általános szokásnak számított országszerte, a kisebb településeken a helyi emlékműnél gyakorolták, vagy pedig elutaztak egy jelentősebb felszabadulási emlékjelhez. 273 Az emlékmű központi részét alkotó két emlékoszlop két oldalán 7-7 szimbolikus síremléket állítottak, amelyeken a szovjet hadsereg 17 katonájának a neve és rangja szerepel (Bauer 2008, 91). 274 A szobor Ľudmila Cvengrošová alkotása (Mácza 1985, 51). 98
