L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
3. A háborúk jelei a politikai események tükrében
Arról nincs tudomásom, hogy Érsekújvárban az 1919-ben elesett magyaroknak emlékművet, vagy pedig síremléket állítottak volna, de az ezzel kapcsolatos korabeli kezdeményezéseknek sem találtam nyomát. A helyi szlovákok és a Tatranci nevű szlovák katonai szervezet tagjai viszont 2006-ban kezdeményezték az 1938 után eltávolított légionárius emlékmű helyett egy új felállítását, azonban a városvezetés csupán emléktáblát engedélyezett. A táblát a kezdeményezők 2006 októberében akarták felavatni, azonban az nem készült el időre. Az érsekújvári magyarok körében nagy felháborodást váltott ki a szlovákok terve: A Csemadok helyi alapszervezete csütörtöki évzáróján a résztvevők közül többen is aláírták azt a petíciót, amely kéri a város képviselőit: ne állítsanak szobrot Érsekújváron a cseh légionáriusok emlékére (...) A petícióban a többi közt az áll, hogy a kényes történelmi kérdéseket feszegető emlékmű megépítése sértené a város magyar lakosainak nemzeti büszkeségét, és rossz hatással lenne a szlovákok és magyarok együttélésére... „ha a szoboremelést indítványozó képviselők nem tesznek le szándékukról, a magyar polgárok is lépni kényszerülnek. Az 1919-es eseményeknek néhány halálos áldozata van, köztük az akkori polgármester fia, akit agyonlőttek” .m Az emléktábla felavatása végül mégis megvalósult, azonban a Városi Hivatal az előzetes tervvel ellentétben anyagilag nem járult hozzá a költségekhez: A Szlovák Megújhodási Mozgalom fiataljainak ajándékéit, a csehszlovák légionáriusok emléktábláját leplezték le a hétvégén a Matica slovenská érsekújvári székházának a falán. A rendezvényen a Tátrai Hadtörténészek Klubja, a Tatranci képviselői bemutatták a legújabb kiadványukat, amelyet a csehszlovák egységek harcának 90. évfordulója alkalmából jelenteitek meg. A felszólalásokban szó esett a csehek felvidéki akcióinak jogszerűségéről, mondván: az antanthatalmak elismerték, hogy a szlovákok által lakott terület a csehszlovák állam részét képezi, többé nem része a volt magyar államnak. A táblaavató ünnepségnek a város önkormányzata nem volt a társszervezője, a rendezvényen mégis részt vett Karol Suchaü alpolgármester és a szlovák nagykoalíció (Smer-SDKU-HZDS-KDH-SNSSF) néhány tagja, valamint egy független képviselő. Mária Malperovától, a Matica slovenská érsekújvári szervezetének elnökétől megtudtuk, a tábla nem városi pénzből készült, a megújhodási mozgalom fiataljainak ajándéka. Helena Bohátová képviselő megerősítette, hogy a város korábban jóváhagyott a táblára 50 ezer koronát (1659 euró), ám a pénz a költségvetésben maradt. A szlovák hazát védő csehszlovák légionáriusok emlékére leleplezendő szobor ellen petícióban tiltakoztak a lakosok, de az ellentábor is aláírásokat gyűjtött. A megújhodási mozgatom érsekújvári fiataljai a tábla leleplezése előtt felidézték az elmúlt három-négy év megpróbáltatásait, amikor kérelmezték a város vezetésénél a korábban ledöntött légionárius emlékmű újbóli felállítását. A képviselők végül a tiltakozások miatt módosították a határozatot, és a szobor helyett egy emléktábla elhelyezését javasolták a főtéri kultúrház falán, ez azonban sosem készült el. Száraz Dénes alpolgármester 2006-ban a magyar Koalíció Pártjának önkormányzati képviselőjeként javasolta a testületnek: ha a cseh légionáriusok emlékére táblát lepleznek le a városban, akkor emléket kellene állítani azoknak az érsekújvári magyar áldozatoknak is, akik a harcok során életüket veszítették. Tudomásunkra jutott, hogy valóban van ilyen elképzelés, és lenne is igény a lakosok részéről. Az emléktáblát Száraz Dénes szerint akár a Csemadok Érsekújvári Alapszervezete székházának a falára is elhelyezhetnék,m Az elképzelés, tudomásom szerint, a mai napig nem valósult meg. Párkányban szintén voltak nézeteltérések a légionáriusok és áldozataik emlékművét illetően, azonl végül konszenzusra jutottak. A 6 magyar vörös katona és a 12 légionárius sírját a temetőben egyaránt rendbe hozták, és a megbékélés jegyében az eredetileg a légionáriusok emlékére még az első világháborút követően állított emlékkőre egy közös, magyar-szlovák nyelvű emléktáblát helyeztek el 1999-ben.193 194 195 193 Száz Ildikó: Ha legionáriusszobor, akkor emléktábla az áldozatoknak. Új Szó (Régió melléklet), 2006. március 14., 5. p. 194 (szász): Emléktáblát a légionáriusok magyar áldozatainak (is)? Új Szó, 2009. július 1., 5. p. 195 Pro memoria. Himmler György beszélgetése Jozef Slabákkal, a párkányi Szlovák-Magyar Baráti Társaság társelnökével. Párkány és Vidéke - Štúrovo a okolie, 1999. április, 3. p. 64
