L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
3. A háborúk jelei a politikai események tükrében
A vashonvédek alakjához több történet is kötődik. A Szegeden 1915-ben felállított szoborhoz kapcsolódó szájhagyomány szerint például több édesanya a szoborban saját elhunyt katonafiát vélte felfedezni. Tömörkény István A fiú című 1915-ös karcolatában egy idős falusi asszony esetét meséli el, aki rendszeresen bejárt a szegedi múzeumban felállított fahonvédhez. Miután kisírta magát, távozóban visszanézve így szólt: „A gyüvő hétön mögint begyüvök a fiamhoz” (Tömörkény 1959, 456). Kutatásaim során viszont sehol sem találkoztam egyetlen olyan adatközlővel sem, akinek tudomása lett volna a nemzeti áldozatkészség szobrának valamelyik helyi változatáról. Csupán néhány értelmiségi tudott a pozsonyi Vashonvédról, a róla készült és terjesztett képeslapnak, vagy pedig Lehel Zsolt Rigele Alajos munkásságát bemutató képzőművészeti albumának köszönhetően (Lehel 1977, 103). Arról sincsenek információim, hogy valamelyik, az általam kutatott területen készült hasonló objektum vagy pedig annak egyik darabja megtalálható lenne valahol, esetleg valamelyik múzeum gyűjteményében. Ha figyelembe vesszük az ezen a területen történt különböző impériumváltásokat, nem nagyon csodálkozhatunk ezen. Másrészt a bevert, később megrozsdásodott szögek és pikkelyek hatására a faanyag is gyorsabban tönkremehetett, s ezáltal még a szobrászművészek által készített szobrok sem képviseltek különösebb esztétikai vagy művészi értéket, s nyilván viszonylag rövid időn belül el is tűntek a közterekről. Egy új kultusz kialakulása A kolozsvári Kárpátok Ore-szobor reneszánsza napjainkban A nemzeti áldozatkészség szobraként Kolozsvárott 1915-ben felállított Kárpátok Óre-szoborhoz kapcsolódóan napjainkra egy új kultusz alakult ki, mégpedig egészen más üzenettel, mint amilyen céllal a szobor eredetileg készült. A mára magyar nemzeti szimbólummá vált szobor másolatát az utóbbi szűk egy évtizedben két helyen is felállították Magyarországon. Mivel az új kultusz több szállal kötődik az általam kutatott területhez is, az alábbiakban ennek kialakulását vázolom fel a világhálón megjelent hírek segítségével. Ez a szobor jó példa annak szemléltetésére, amikor az utókor egy egészen más politikai kontextusba helyez egy alkotást, átértelmezve eredeti funkcióját, s nemzeti szimbólummá alakítja azt. A Kárpátok Őrét 1915. augusztus 18-án Ferenc József születésnapján leplezték le, alkotója Szeszák Ferenc volt. Más városokhoz hasonlóan a szobor elkészítésére Kolozsvárott sem írtak ki pályázatot, hanem a szervezők személyesen keresték fel és bízták meg a művészt, akiről úgy gondolták, hogy személye garancia arra, hogy „az elképzelésnek megfelelő” lesz az emlékmű. A helyi művész kiválasztásánál szerepet játszott a lokálpatriotizmus: a „saját szobrunk a saját szobrászunk müve”, valamint módot adott a saját művésznek a katonai szolgálatból való ideiglenes kivonására is. Szeszákot 1915 januárjában Horváth Ignác 48-as honvédezredes emlékművének elkészítésével bízzák meg, majd valószínűleg azt a megbízást változtatják át Lyka Döme90 felajánlása után a Kárpátok Őre megnevezésű szobor elkészítésére (Szabó 1994, 61). A szobor leleplezéséről a városban megjelenő Ellenzék című lap a következőképpen tudósított: Lehull a szobrot eltakaró vászon, előttünk áll a Kárpátok Őre, amint a fegyverére támaszkodva pihen kemény csata után, s nyugodtan, elszántan néz újabb küzdelmek felé. Mintha őrszemül maradt volna itt, ama névtelen félistenek közül, akiknek bevonulását hat\>anhat esztendővel ezelőtt Bem apó a szemközt lévő ház erkélyéről nézte végig, de most attól kérdi, aki ellen akkor harcolt. Kit győzzek le uram királyom ?91 A polgármester a következő szavakkal fejezte be a felavatáson elmondott szónoklatát: „Hódolat a királynak, szeretet a népnek, csodálat a hadseregnek, tisztelet a szövetségesek iránt...”92 90 Lyka Döme pázmándi (Fejér megye) földbirtokos ajánlotta fel a szobor elkészíttetését Székesfehérvárnak és Kolozsvárnak is (Szabó 1994, 61). 91 A kolozsvári honvédszobor leleplezése. Ellenzék, 1915. augusztus 14. 92 A kolozsvári honvédszobor leleplezése. Ellenzék, 1915. augusztus 14. 41
