L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)

Melléklet

ság keletről érkezett” jelszó jegyében folyt le és nagy visszhangra talált nemcsak a rožňavai járásban, de azon kívül is.

Az ünnepség befejező részében a PULS ének és táncegyüttes lépett fel (...) Ezen együttes fellépése után az ünnepség befejeződött, habár dolgozóink gondolataiban 1975. május 9-ig fog uralkodni az arra az időszakra történő megemlékezés, amikor is elkezdődött az újkori történelem dicső időszaka. Az az időszak, amelyik már nem jellemezhető a munkanélküliséggel, éhínséggel és háborúval, de amelyiken aranyfonálként húzódik végig dolgozóinknak s szép jelenért és a még szebb holnapért kifejtett igyekezete...

(Gömöri Hajnal 1975. január 30., 1)

Kurimszky József:

Elesett katonák

Elesett hősöket nem ünnepelünk, haláluk ideje nem ünnep nekünk, de gyászoljuk őket mi akik élünk, mert életüket adták oda értünk.

Szabad jövőért, s hazáért harcoltak, ők a mi hőseink, a hősi halottak, vértanúk ők, akiket siratunk, boruljon virágba véres sírhantjuk!

Virágos mezők vérmezőkké váltak örült a halál a bő aratásnak, vágta az életet, vágta a rendet, fente a kaszáját, kaszált, s temetett.

Fiatal életek dőltek a sírba, amikor élet-halál harcát vívta elszántan az ifjúság színe-java, hogy szabad legyen a nép és a haza.

Ők nem támadnak fel sírjaikból soha, be vannak zárva földi koporsóba, feltámadt a hon, mely el volt temetve, édenkertté vált a temető kertje.

S akiket idegen kergetett a harcba, s ott maradt a véres mezőn halva, háborús uszítok áldozatai, akikért nem akartak ők meghalni.

Árokba dőltek idegen parancsra, jött-ment idegen halálba zavarta - kik elnémultak, nevük legyen áldott vérrel váltották meg a rabvilágot.

Nem ünnepeljük, de gyászoljuk őket, szabadságharcban valamennyi hős lett, fölöttük felkelt a szabadság napja, mely fényt hullat az élők soraira.

395

(■Gömöri Hajnal 1980. május 8. 2. p.)