L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
Gömöri Hajnal 1962. május 5., I.651 ZALA JÖZSEF Még frissen tépexx seoetc tcmja perzselt, még zokogtak jeltelen sir felett. — keresve is alig találtak embert. ki nem gyászolt, nem várt, nem szenvedett, mikor a végső jaj röppent az űrbe, lohadt a fény a lángkaréj alatt, a Reichstagra egy szovjet harcos tűzte lobogóját, — győzelmi pillanat.1 Kereket oldott a reménytelenség, jobbját nyújtotta Kelet és Nyugat. Tizenhét év, azt is mondhatnám: nemrég, — híven őrzi emlékét a tudat. — Azóta sok víz folyt le az Elbán, és a világ más és más sarkain gyújtott, öldökölt, — megfeledkezett tán a feléje nyújtott jobbról Káin? Egy a refrénje minden zsarolásnak: a hetvenkedő emberére lel! Munkás milliók most már tisztán látnak, fenyegetésre egységük felel! Hogy újabb sebek kínja ne perzseljen, ne sírjanak jeltelen sir felett, , a békét védi minden veszély ellen a nép, mely érte vérzett, szenvedett. A felszabadulás évfordulójának napja — május 9—e járási városunkban, Rožňaván Is a harminc éves szabadság ünnepe volt, amelyre a Bányász téren került sor. Baloldali felvételünkön a járás képviselői láthatók Tóth partizán emlékművének megkoszorúzásánál és jobboldali felvételünk a manifesztálók tömegét mu_ aíja az ünnepi emelvény előtt. Kép: JÄN JUNG Gömöri Hajnal 1975. május 23., 1. 651 Részben módosítva ugyanezt a verset a lap 1975. május 8-i számának 1. oldalán ismét közölték, azonban a harmadik versszakot aktualizálták: a „Tizenhét év” helyett „Harmic év” -et írtak. 393
