L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)

Melléklet

helyet. A Franciska szobor elé állították az ez alkalomra Rozsnyóra hozott ezredzászlót, amelyre az újoncok az esküt letették. A nemzetiszínekkel díszített szószék elé vonultak a zászlóalj eskütevő újoncai, továbbá a diákok, leventék, vitézek, hadirokkantak és tűzharcosok hatalmas serege. A Rákóczi-tércn tartott ünnepélyt a miskolci katonazenekar által intonált Magyar Hiszekegy vezette be. Oravecz Éva leventelány mély átérzéssel szavalta el Babits Mihálynak 1938. őszén írott „Áldás a magyarra” c. gyönyörű versét, nagy hatást keltve. - Ezután a zenekar játéka, majd a dalos­egylet éneke közben Veronács Dezsőné a rozsnyói hősök nevében emlékszalagokat kötött az ünne­pélyre kihozott zászlókra, polgármesterünk pedig három hadirokkantnak adta át lelkesítő szavak kíséretében a rokkant-jelvényeket. A ünnepély egyik lélekemelő aktusa következett ezután, vitéz Fodor István ezredes, ezredpa­rancsnok hazafias érzésektől izzó beszéddel hívta az eskütételre felsorakozott újoncok figyelmét az eskü szentségének betartására. Nagyvonalú, hazaszeretettől lángoló beszédét sűrű taps és éljenzés­sel fogadta a közönség. A súlyos mondatokat tartalmazó katona-esküt mondotta el ezután az újon­cok serege, amely után Vilner János levente-iíjú szavalta el Reményik Sándornak „Mi a magyar” c. nehéz veretű költeményét. Meg kell állapítanunk, hogy feladatát tökéletesen oldotta meg, kihozta a vers szépségét és hűen interpretálta minden gondolatát. - Frenetikus hatást keltett az egyik budapesti színművész által szólóban előadott „Roham” is teljes hatást váltott ki az ünneplő közönségben. - Végül az ünnepségen megjelent honvédalakulatok és testületek díszmenetben vonultak el az ezred­­zászló és az ezredes előtt. (.Rozsnyói Híradó 1943. november 14., 1) Felfüggesztették a hősi halottak emlékének megörökítését Az 1942. évben megjelent rendeletben úgy intézkedett a belügyminiszter, hogy az 1933 [sic!]_óta történt hadműveletekben hősi halált halt honvédek neveit a volt lakóhelyük világháborús emlékmű­vén kell megörökíteni, ahol pedig még nem készült hősi emlékmű, ott a legsürgősebben meg kell valósítani. A rendelet kiadása után következett be a Kormányzóhelyettes Úr hősi halála és emléké­nek megörökítésére az 1942. évi XX. t.c. utasítást adott a minisztériumnak arra, hogy a most vívott világháború hőseinek emlékművén a Kormányzóhelyettes Úr nevének méltó megörökítéséről gon­doskodás történjék. Mivel a rendelet szoros összefüggésbe jutott a törvény végrehajtásával, indokoltnak tartja a bel­ügyminiszter, hogy e törvény végrehajtásával kapcsolatban történjen majd intézkedés a most folyó világháború hősei emlékének megörökítéséről is és ezért az 1942-ben kiadott rendeletét hatályon kívül helyezi és felhívta a polgármestereket, hogy a hősi halottak emlékének megörökítését továb­bi intézkedésig függőben tartsák. (Rozsnyói Híradó 1944. január 23., 1. p.) Leventék istentiszteleteken való részvétele A Honvédelmi miniszter elrendelte, hogy az iskolai szünidő, valamint a mezőgazdasági levente kiképzési szünet alatt is kötelező úgy az iskolai mint az iskolánkíviili leventék részére a vasárnapi istentiszteleteken való részvétel vallásfelekezetek szerint. (.Rozsnyói Híradó 1944. április 21., 3) Hősi halál Rozsnyói katona hősi halálának híre jutott el ismét városunkba. Balczár László tart. szakaszvezető, március 20-án a szovjettel vívott harcokban megdicsőült a hazáért. Az alig 25 éves fiatal nyomdász­segéd ifjú feleségét és háromhónapos kisgyermeket hagyott minden támasz nélkül. Újabb hősi halottunk véráldozata hazánk, nemzetünk szebb jövőjének záloga. Emléke legyen áldott! (.Rozsnyói Híradó 1944. április 23., 3) 389

Next

/
Thumbnails
Contents