L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
3. A háborúk jelei a politikai események tükrében
A helyben állomásozó katonaság képviseletében Tormássy Dezső ezredes jelent meg. Jelen volt továbbá Hajós Alfréd tart. mérnök-hadnagy, a kiváló műépítő is, aki a szobor építészeti részének kidolgozását a hazafias ügyre való tekintettel teljesen díjtalanul vállalta. A hely kérdésében körülbelül megállapodásra jutott a bizottság. A vashonvéd alkalmasint a kultúrpalota telkére kerül, az Iskola-utca és a Nádor-utca sarkára, arra a helyre, ahová annak idején a palota tervezője: Hültl professzor már eredetileg is szánt valami szoborművel, amelynek felállítását azonban fedezet híján jobb időkre halasztották. A szoborminta elkészítésére Fischer Márton fa-szobrász vállalkozott, aki városunkban teljesít szolgálatot. A fába faragást ugyancsak Fischer fogja végezni, aki a szobor megmintázásával már a közeli napokban elkészül. A bizottság azt hiszi, hogy a szobor, amely fölé Hajós Alfréd művészi tervei szerint stílusos gloriet kerül, június végén fel lesz állítandó,75 A helyi sajtó alapján úgy tűnik, ezt követően hosszabb ideig nem foglalkoztak a helyi vashonvéd szobrának ügyével, de egy év múlva, 1917 júliusában már egy másik művész által elkészített szobortervről számolnak be a Komáromi Hírlapban: A Komáromban felállítandó honvédszobor gipszmodelljét vasárnap, f. hó 24-én d. e. mutatta be felsőeőri Fülöp Elemér szobrász az ez alkalomra egybehívott szoborbizottságnak. Az egy méteres magas gipszszobor a Kárpátokban őrködő honvédnépfölkelöt ábrázol, amint feltűrt gallérral téli köpenyben, szuronyos fegyverére támaszkodva éles figyelemmel kémleli a határt. A művészi modell július hó 1-től kezdve megtekinthető a városház nagytermében a hivatalos órák alatt. A szobor melletti persely a szoborköltségeket van hivatva összegyűjteni, - adakozzék ki-ki tehetsége szerint, hogy a szép eszme megvalósulását lehetővé tegye,76 Novemberben ismét megjelentettek egy verset a készülő szoborral kapcsolatban, ezúttal A vaskatona címmel Follinus Ervin nevű szerző tollából.77 Ezt követően már semmilyen hírt sem találunk egyetlen komáromi sajtótermékben sem a szoborral kapcsolatban. Az eddigi kutatási eredmények alapján úgy tűnik, hogy a nagyszabású tervek ellenére a komáromi vashonvéd felállítása mégsem valósult meg.78 1918-ban a Komáromi Lapokban Forradalmi est és képkiállítás címmel jelent meg aztán egy írás, amelyben egy Komáromban rendezett képzőművészeti kiállítás kapcsán egy félmondatban megemlítik, hogy „...a vemisage után egy faemlékművet lepleznek le...”79 Az emlékmű formájára és küldetésére vonatkozó más információt egyetlen lapban sem találtam, így csak feltételezhetjük, hogy esetleg a nemzeti áldozatkészég szobraként elkészült honvédről lehet szó. Mivel a rendezvényt a háború végén, 1918 novemberében szervezték, egy vashonvéd felállítása ekkor már egyáltalán nem lett volna időszerű.80 A kezdeményezés kudarca több okkal is magyarázható. Egyrészt 1915-ben már elkészült a fentebb már említett áldozatkészség pajzsa, tehát ez a típusú adakozás már megvalósult a városban. Másrészt a tervezett katona elkészítését sok, előre nem várt különféle háborús esemény befolyásolhatta, az ország egyre szegényebb lett, egyre több áru számított hiánycikknek, s a város lakosainak nagyon sok más célra is adakozniuk kellett. Ráadásul 1916 őszén erdélyi menekültek is érkeztek a városba és környékére, az ő ellátásukról, elszállásolásukról ugyancsak a lakosságnak kellett gondoskodnia, majd ismét gyűjtést (pénzadományok, ruházat, élelmiszer), kellett szervezniük, hogy elegendő élelmiszert biztosítsanak nekik a visszautazásra.81 75 Avashonvéd. Komáromi Hírlap, 1916. május 28., 2. p. 76 A honvédszobor. Komáromi Hírlap, 1917. július 5., 1., p. 77 Komáromi Lapok, 1916. november 4., 5. p. A szerző az egyik komáromi polgárcsalád tagja. Az információért Mácza Mihálynak, a komáromi Duna Menti Múzeum történészének tartozom köszönettel. 78 Mácza Mihály arról tájékoztatott, hogy kutatásai során ő sem talált a komáromi vashonvéd felállítására vonatkozó adatot. 79 Forradalmi est és képkiállítás. A hazatérő katonák részére. Komáromi Lapok, 1918. november 30., 2. p. 80 Az első világháború végének hivatalosan az 1918. november 11-én aláírt békeszerződést tekintik. 81 Az 1916-ban a románok erdélyi betörését követő menekülthullámmal nagyon sok erdélyi menekült érkezett a mai Szlovákia területére is, ahol szállodákban, alkalmi szállásokon, valamint falun, családoknál helyezték el őket. Ellátásukra (étkeztetés, ruházkodás stb.) országszerte különféle gyűjtéseket szerveztek. Komáromban és környékén is több száz menekült ellátásáról gondoskodtak. A témát a korabeli sajtóban megjelent hírek alapján dolgoztam fel, s egy tanulmány formájában a közeljövőben jelenik meg. 38
