L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
És most Te megszomorított háborús özvegy, minden magyar könnynek örök viselője, vigyed csak, vigyed keserves napszám-pénzedből vásárolt kis koszorúdat az emléktábla alá. A Tied az, egyedül a Tied, mert a te fájdalmad nagyon sokakét magába öleli! ...Valahol eső cseppen, valahol jeltelen sír ázik, itt is, ott is pihenni készül a föld. Vájjon a hant, tudja-e kit takar, vájjon tudja-e, hogy egy nagy bánat, egy vigasztalhatatlan fájdalom él örökké a Rozsnyói Hősök emléktáblája alatt egy fehér, frisshajtású, verejtékes pénz árán szerzett kis koszorúcskában... F. J. (Sajó-Vidék 1930. szeptember 25., 2) Halottak napjának előestéjén ezéven is felcsendült a Dalárdának hálalerovása a hősök emléktáblájánál és a lélek mélyéig ható dalaikkal áldoztak annak a nagy áldozatnak, amit hőseink az élőkért, életükkel fizettek. - Az énekszámok között Munka József szavalt meleg érzéssel, áhítattal. (,Sajó-Vidék. Az Újság 1935. november 9., 3) Október 28. Rozsnyón A köztársaság megalapításának ünnepe talán 1946-ban volt Rozsnyón a legbensőségesebb. Ügyesen, kellő érzékkel és megértéssel, mérlegelve Rozsnyó városának magyar többségét, az ünnepséget a Járási Közművelődési Egyesület szlovák és magyar tagozata rendezte meg. Tichy Kálmán, Greek Lajos beszédei, egyfelvonásos magyar színdarab, szlovák színdarab és a rozsnyói Dalosegylet énekszámai töltötték ki a műsort. A városháza nagyterme zsúfolásig telt meg. Helyet már nem lehetett kapni. Fényes bizonyítéka ez annak, hogy megértéssel, a magyar ügyek felkarolásával még a fájó sebek is hirtelen gyógyulnak és együtt éreznek, tapsolnak az emberek, ünnepelnek. A mostani évforduló „orr” a sovinisztáknak is. Azoknak, akik még ma is magyargyülöletükkel akarnak felkapaszkodni a ranglétrán és azoknak, akik még ma is azt nézik-lesik, melyik szlovák hivatalnok beszél magyarul, ki van jóban a magyarokkal, és ki érzi magát akkor is jól, ha a társaságban magyar is van. Az ilyen akamokoknak erre kell rámutatni, ilyenre kell hivatkozni, s akkor belátják, hogy a nemzetiségek megbékülése egymás mellett való dolgozása sokkal szebb, magasztosabb cél, mint egyéneknek soviniszta megnyilatkozása, mely sohasem épít, csak rombol és nem vezet a konszolidációra. (Sajó Vidék. Az Újság 1936. október 31., 3) A hősök emléktáblájánál november 1-én este 7 órakor, harangszó után a rozsnyói Dalosegylet alkalmi énekeket ad elő s Varga József Tichy Kálmán erre az alkalomra írt költeményét szavalja el. (Sajó-Vidék. Az Újság 1936. október 31., 3) Az áliamünnep a csehszlovákiai magyar rádióban Az október 28-ai államünnep alkalmából ezidén a csehszlovákiai rádió egységes műsort adott. „Öröm csendül ma minden nyelven” című hatalmas rádiómontázsában csehül, szlovákul, magyaml, ruszinul, németül, lengyelül hangzott fel Csehszlovákia népeinek örömszava, amely október 28-át ünnepli a csehszlovák állam minden népét átfogó demokrácia szellemében. Az örömszava, népi demokrácia fejezi ki legjobban október 28-ának hagyományát és ehhez a hagyományhoz marad hü a csehszlovák rádió is, midőn ezidén a néplélek megnyilatkozását szóban és dalban állította ünnepi műsorának középpontjába. Az öröm szava sorra felcsendült valamennyi rádióállomás hulámhoszszain, a csehszlovák köztársaság minden népének hangján. A csehszlovákiai magyar rádió október 28-én 17 óra 40 perckor kapcsolódott bele az ünnepi műsorba. Rövid bevezető után a népi bölcsesség aranymondásaiból hangzott el egy csokorra való, majd a FOK zenekar adta elő Kodály Zoltán galántai népi táncait. (Sajó-Vidék - Az Újság 1937. október 30., 4) A hősök emléktáblájánál. Mindenszentekkor a rozsnyói Dalosegylet kegyeletlerovó éneklést és szavalatot szokott rendezni. Ez éven elmaradt. A nagyközönség az emléktáblát megkoszorúzta, kivilágította, még a Kossuth szobor alapzatára is jutott néhány gyertya. A dalosok azonban nem jöttek. Állítólag ez éven a gyülekezési tilalom miatt nem énekelhettek. Szegény hősök... Ti csak tömege-370
