L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
reink emlékét megörökítsük, kik jeltelen sírjaikban nyugosznak, hogy emléküket megőrizzük az utókor részére, kik kegyelettel tekintsenek a hazáért küzdött és elesett hősök emlékére. Rozsnyó dicső bányaváros. Rákóczi őrtornyoddal a régi kuruc világ emlékét őrződ, a 48-as szabadságharc emlékére a Kossuth szobrot emelted, - amelynek ugyan csak a talapzata hirdeti a nagy időket, most tisztétől megfosztottak, hogy miért, nem tudjuk. A nagy világháború semmi nyomát nem látjuk, pedig talán ez volt a legnagyobb utókövetkezményeiben, szétszórta Rozsnyó város magyarságát is, ifjúságát kiűzte szülőföldjéről. A nagy világ katasztrófa magyar hősei pedig kik jeltelen sírjaikban feküsznek, nem tudják, mivé lettünk s hogy hősi haláluk mit hozott az ittmaradottaknak. Jobb sorsot-e, vagy pusztulást? Ti hős magyar fiúk Rozsnyó város fiai megérdemlitek azt, hogy neveiteket megörökítve az utókornak példát állítsatok a hősiességre! Véreteket hullattátok, virágzó ifjúságotokat adtátok oda érettünk, jobb sorsunkért s hogy nem az lett az eredmény arról ti nem tehettek. Rozsnyó város hősei, nem állítottak nektek emléket, de kedveseitek lelkében éltek, s gyakran emlegetnek bár könnyezve, de büszkén. Nem felejtettek cl. Hozzátok fordulunk Rozsnyó város közönsége, ne felejtsük el hősi halottainknak emlékét megörökíteni, hogy emlékük ne csak a szíveinkben éljen, hanem kőbe vésve ezt ráhagyjuk az utókorra. Ezek azok az emlékek, amelyek nagy tettekre buzdítják az ifjúságot, fejlesztik a jellemet, s nem hagyják elaludni az ősök dicső emlékét. Itt van főterünkön az árván maradt Kossuth szobor talapzata, talán nem lenne kegyeletsértő, ha az alapzatba helyeznők el azt a márvány táblát, amelyet Rozsnyó város elesett hős fiaink emlékének szentelnénk. Nem nagy áldozatot kíván ennek létrehozása, csupán csak szeretettel kell felkarolni az ügyet. A hős fiaink emléke sokaknak kedves, s kik szeretteik sírjához nem zarándokolhatnak, állítsanak itt emléket nekik, hogy igy rójuk le a kegyelet adóját hőseinknek. Reméljük, hogy Rozsnyó város hősi halált haltak emlékének létrehozása visszhangot kelt városunk polgárságánál, s segítségünkre lesznek ennek keresztül vitelében. {Sajó-Vidék 1925. szeptember 24., 1) Felhívás Rozsnyó társadalma elérkezettnek látja az időt, hogy a világháborúban a harctereken hősi halált halt, ott kiállott fáradalmak folytán otthonukban, vagy kórházakban elhalt s a harctereken eltűnt hős fiainak emlékét megőrizze a jövő nemzedék számára. Az e célból alakult bizottság megkezdte működését. Két irányban van feladata: előteremteni az ehhez szükséges anyagiakat s összeállítani hőseinknek pontos jegyzékét. Első feladatának megoldása érdekében már most, ez úton fordul Rozsnyó lakosságához, s felekezeti, politikai s társadalmi állásbeli különbség nélkül arra kér mindenkit, sőt elvárja mindenkitől, hogy tehetsége szerint járuljon hozzá pénzbeli adománnyal az emléktábla költségihez. Az erre szánt [Itt olvashatatlan az újság - L. J. I megj.] házról-házra járva fogják begyűjteni. Azon hiszemben vagyunk, hogy nem kell magyarázó és lelkesítő szó akkor, amikor emléket akarunk állítani azoknak, akik a poklok minden szenvedéséből nem térhettek haza, míg mi továbbra is örülhetünk a meleg otthonnak, a szép életnek. Hisszük, hogy városunkban nem akad senki, ki ne lenne képes most a legnagyobb megerőltetésre. Második feladatunk a névsor pontos összeállítása. Minden hősi halott s minden eltűnt nevének ott kell lennie. Minden rozsnyói lakos tartsa szent kötelességének, hogy ha tudomással bír oly elesett vagy eltűnt hősről, ki Rozsnyón lakott s innen vonult hadba, vagy rozsnyói származású, akár hozzátartozója volt az illető, akár csak ismerőse, azt jelentse be Dr. Pósch József bizottsági elnök úrnál, vagy a helybeli hetilapok szerkesztőségében, lehetőleg az elhalálozás helyének s idejének okmányokkal is igazolt pontos adataival. A mozgalom megindult, most már mindnyájunknak becsületbeli kötelessége, hogy hőseink emléktáblája minél hamarabb az őrtorony falára kerüljön. Rozsnyó 1926. április 20. A hősök emléktáblájának bizottsága. {Sajó-Vidék 1926. április 22., 1) Az elesett hősök hozzátartozói megértették a hívó szót és már többen is teljesítették kötelességüket. Szerkesztőségünkben eddig 12 hősi halottat jelentettek be. Felhívjuk olvasóink figyelmét arra, 365
