L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)

Melléklet

Isten és a földi haza. Salkaházi Sára testvér már kétszer eltüntetett emléktáblája minden bizonnyal ilyen szembesítő jel. Szembesít azzal, hogy ma is vannak ártalmas eszmerendszerek, az emberi jogok ma sem érvényesülnek maradéktalanul. Szükebb és tágabb világunkból egyaránt hiányzik az önfeláldozó szeretet. Nincs béke az egyesek szívében, a családokban, kisebb és nagyobb közösségekben, lövészárkok várnak betemetésre a különböző politikai nézeteket valló emberek között. A világ számos pontján napjainkban is a fegyverek vagy a terrorizmus biztosítják a jogot, tartják fel a jogtalanságot. Ma is vannak, akik kisajátítják az igazságot, hátrányos helyzetbe szorítanak, sőt gyilkolnak embereket és népeket származásuk, vallásuk, nemzeti vagy politikai hovatartozásuk miatt. Egész népeket bélyegeznek meg, nyilvánítanak háborús bűnössé vagy terroristává egyesek tettei miatt.

Salkaházi Sára példája a Szociális Testvérek Társaságát, mint közösséget kötelezi, hogy szót emeljen a mai kor üldözöttéi érdekében, bármilyen csoporthoz tartozzanak, bármilyen okból üldözzék őket.

Salkaházi Sárára senki sem emlékezhet méltóan, nem száll szembe a megtapasztalt igazságtalansággal, ha nem lesz a békesség és igazságosság munkása. József Attila már idézett versétől [A Dunánál - L.J.I. megj.] eltérően vallom: nem elegendő harc a múltat bevallani, s talán őseink harcát nem oldhatja még békévé az emlékezés, de rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk és nem is kevés.

Isten adjon ehhez mindannyiunknak erőt, tisztánlátást és bölcsességet!

(In: Hídvégi Máté szerlc.: Boldog Salkaházi Sára. Emlékkönyv.

Budapest: Szent István Társulat 2009, 258-259)

363