L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
Emberiség szégyenfoltja, hogy a testük hamuporban. Felejteni hogyan lehet? Borzasztó szó, hogy történelem... Búcs, 2005. II. 1-jén (.Hitközségi Híradó 2005. december, 7) Paszternák Antal elnök beszéde a Holokauszt hatvanadik évfordulóján, 2004-ben Komáromban megrendezett Mártírnapon Tisztelt emlékezők, hittestvéreink, vendégeink! A komáromi zsidó Hitközség 1945. augusztus 15-én megtartott újraalakuló ülésén döntést hozott arról, hogy minden év júniusában Mártír-istentiszteletet rendeznek, azóta ide a komáromi zsidó temetőbe szólítja kis közösségünk tagjait az emlékezés. Kerek évfordulón gyűltünk ma itt össze, megemlékezni a hatvan évvel ezelőtt történtekről. A kerek számok mindig jelentősebbé tesznek egyegy évfordulót, igy több figyelmet kap idén a Holokauszt is. (...) Emlékeztetni és emlékezni viszont nemcsak a zsidó emberek ügye, hanem más vallásúaké is. Hatvan év egy emberöltő, akik idősként, középkorúként élték át a gettósítást, a bevagonírozást, majd a deportálást, már sajnos nincsenek közöttünk. A túlélők egyre kisebb csoportja tud eljönni évről évre, hogy személyes jelenlétével is fejet hajtson, mementót állítson az akkori eseményeknek. Személyek, családok, közösségek végső állomása, utolsó hangja volt a körbezárt gettó, a Dunapart, a vasúti kocsi és a számos krematórium. Ha körbenézünk temetőnkben, a nemrég megtisztított részekben régebbinél régibb sírok bukkantak elő, melyeket az elmúlt hatvan évben, a sokszor nyakig érő gaztól csak ritkán láthattunk. Hiányzik azonban egy egész generáció, akiknek nem adatott meg, hogy szülővárosuk, lakóhelyük temetőjében nyugodjanak, pedig ők is komáromiak voltak, itt éltek, szeretett városuknak rendes polgáraként. Az emlékezésnek sokféle módja és alkalma lehet, az események óta eltelt hosszú idő egyre inkább feledtetni, tompítani próbálja a borzalmat, egyének és közösségek tragédiáját. A Komáromi Zsidó Hitközség a Holokauszttal kapcsolatban programjainak a 2004-es esztendőben a „Mi fogjuk elbeszélni...” mottót választotta a széder este parancsolatához hasonlatosan, amikor is az apák kötelessége elbeszélni fiaiknak az egyiptomi kivonulás történetét. Elbeszélni a Holokausztot nagy felelősség és még nagyobb vállalkozás egy ilyen kis közösség részéről. Az elmúlt év során számos segítő, elsősorban tanárok álltak mellénk, ezzel lehetővé vált, hogy eljussunk a nagymegyeri, a párkányi és a dunaszerdahelyi gimnáziumokba, ősszel pedig a komáromi Selye János Gimnáziumban folytatódhat a sorozatunk. Tavaly októberben közel negyven tanár vállalkozott arra az egész országból, hogy három napon át különböző foglalkozásokon tanuljon a zsidóságról és a Holokausztról, és így egyetlen hatékony eszközzel, az oktatással segítve a napjaikban újra fellángoló antiszemitizmus elleni küzdelmet. Az elmúlt hetekben a zsidó közösségekben is az emlékezésé volt a főszerep. A sokféle rendezvény közül számomra egyrészt azok a legmeghatóbbak, amelyekben újra megbizonyosodhattunk arról, hogy a zsidó nép Örök, s mint fontos szimbólumunk, az égő csipkebokor, nem ég el soha. Másrészt olyan településeken megtartott emlékezések, ahol már nem, vagy nagyon kis számban élnek zsidó vallású emberek, és a város vagy falu önkormányzata, civil szervezetek mégis fontosnak tartják felidézni a Vészkorszak tragikus eseményeit. Ilyen rendezvény volt a Komárom- Esztergom megyei önkormányzat által a XIII. Komáromi Napok keretében a dél-komáromi városházán rendezett egyházi konferencia Soha többé címmel, a történelmi egyházak legmagasabb szintű vezetőinek részvételével. A rendezvény előtt Alapy Gáspár emléktáblájánál felidézték a Dachauban mártírhalált halt egykori polgármester alakját, cselekedeteit. „Megteszik, mit tenniük kell, hogy ne feledjék az emberek a pusztítást, mit láttak a fellegek. A halált, mi valaha itt járt, s ne térhessen vissza, soha többé már!” A fenti gondolatokkal idéztem az Elet Menetét. Közel húsz éve minden évben, Yom Hasoahkor a Holokauszt áldozatainak emléknapján zsidó fiatalok ezrei látogatnak el a lengyelországi 357
