L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)

Melléklet

kultúrműsor, valamint Jozef Múčka ünnepi beszédét követően az Antifasiszta Harcosok Szövetsége, az állami és városi hivatal képviselői (akik közül már hagyományosan hiányzott Pázmány Péter, a város polgármestere), néhány társadalmi szervezet és politikai párt képviselője - köztük Kvarda József parlamenti képviselő - koszorút helyezett el az emlékműnél. A méltóságteljes ünnepség röviddel fél négy óra után ért véget.

Komáromban a Szlovák nemzeti felkelés évfordulójáról augusztus 29-én 9 órakor emlékeztek meg a Mártírok emlékművénél. A kultúrprogram után, melynek keretében fellépett a Čakanka női énekkar és a Vidám-zenekar, a rövid ünnepi beszédet követően elhelyezték a kegyelet koszorúit. Az Antifasiszta Harcosok Szlovákiai Szövetségének tagjai és a baloldali pártok képviselői mellett az ünnepségen részt vettek a város, a Matica slovenská és más társadalmi szervezetek képviselői is. Az előző évekhez viszonyítva az idén sokkal többen jöttek el, hogy megemlékezzenek a szlovák történelemnek erről a fejezetéről.

Galántán 16 órakor kezdődött a kegyeletes megemlékezés az elesettek emlékművénél. Ünnepi beszédet Rózsová Julianna, a Szlovákia Antifasiszta Harcosok Szövetsége Galántai Területi Választmányának titkára tartotta. A koszorúzáson részt vettek a város képviselői is Mézeš Alexander polgármesterrel az élen. A rendezvény közönségét zömében a Szlovák nemzeti felkelés már elhunyt résztvevőinek hozzátartozói alkották. Ott volt azonban köztük a szeredi Novomesky Ladislav állatorvos személyében egy egykori résztvevő is, aki a felkelésről a következőket mondta: „Sajnos, a Szlovák nemzeti felkelést ma már nem kap olyan figyelmet, amilyet megérdemelne. A háború után sajnos, sok illetéktelen személy visszaélt vele, üzletet csinált belőle. A valódi résztvevőknek sem tetszett azonban, ahogy az események utólag alakultak. Hiszen a felkelés leverése után a résztvevők börtönbe kerültek és üldözték őket, sokukat ki is végezték. Úgy hiszem, hogy a felkelés a szlovákok egyfajta állásfoglalása volt, amivel nyíltan kifejezték, hogy nem értenek egyet a fasizmussal, a diktatúrával és a béke után vágyó, demokratikusan gondolkodó emberek oldalára álltak. (elba, pad, lav)

('Csallóköz - Žitný ostrov 2007. szeptember 4., 10)

Szeptember 28-án Alistálon a református és a római katolikus közösség az istentiszteletek után ökumenikus alkalmon emlékezett meg az I. világháború 90 évvel ezelőtti befejezéséről. A két világháború alistáli halottjainak emlékére állított emlékműnél a községi hivatallal karöltve megszervezett megemlékezést László Lenke, a református alapiskola volt igazgatója és férje, László Árpád kezdeményezte, akik többéves kutatómunkával idős adatközlőktől és levéltárakból összegyűjtötték az áldozatokról elérhető ismereteket, így - méltó keretek között - a nevük mellett egyéb adatok is elhangzottak róluk, (-akb-)

{Kálvinista Szemle 2008/12, 12)

A Lévai járásbeli Óbarson 2009. július 26-án már ötödik alkalommal szervezték meg a Garam-menti csaták rekonstrukcióját, felelevenítve a 2. világháború idején ezen a területen dúló harcokat. Az alábbiakban az eseményről az Új Szó c. szlovákiai magyar napilapban megjelent tudósítást közlöm:

Ádáz harcok dúltak a Garam-mentén

Obars (Starý Tekov) Eredeti helyszíneken elevenedett meg július 25-én, szombaton a II. világháború egyik kulcsfontosságú csatája.

Már ötödik alkalommal találkoztak a lévai járásbeli Óbarson a történelem, a harcászat, valamint a hadtechnika odaadó rajongói, lelkes és tudós szakértői, amatőr és profi kutatói. Jozef Hostinský, a rendezvény főszervezője elmondta, az 1945. március 25-i események rekonstrukciója zajlik minden esztendőben. Három hónapig állt Óbars mellett a front, ezen a napon indított döntő támadást a Malinovszkij marsall vezette Vörös Hadsereg a német egységek ellen. Csak az orosz oldalon ezer ágyúból és 17 katyusából lőttek. Mintegy 5-7 kilométer mélyen sikerült behatolni a németek által ellenőrzött területre. Tolmácstól egészen Párkányig a Garam folyó alkotta az ellenséges csapatok közötti természetes határvonalat. Ezért volt kulcsfontosságú áttörni a folyón. Tulajdonképpen ezzel a győzelmes akcióval kezdődött meg a pozsonyi-brünni hadművelet. Románok és kozákok is részt vettek az ütközetben az orosz csapatok oldalán, érdekesség, hogy ebben a csatában harcoltak utoljára a kozákok lóháton.

351