L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)

Melléklet

A SZOCIALIZMUS IDŐSZAKA (1945/1948-1989)

A kéméndi emlékmű

Az alábbiakban azt a három alkalmi verset közlöm, amelyeket Kéménden, az első és második világháborús emlékmű felavatásakor szavaltak el 1953-ban. Mindhármat a helyi esperes, Cséfalvay József írta kimondottan erre az alkalomra. Forrásom Sztyahula László: Kéméndi fényképek tükrében címmel közelmúltban megjelent kötete volt.

Cséfalvay József A hősi emlékmű felavatására

Véres harcok után,

Hol pihen apám?

Hol domborul sírja?

Csak az Isten tudja.

Én úgy képzelem el: zöld ernyő árnyában,

Hol vadvirágok nyílnak, zendül a madárdal.

Hol koszorút az ég angyalai fonnak Hol nincs járása búnak, a gondnak.

Hol új élet támad minden év tavaszán,

Oh, én úgy képzelem: ott pihen az apám.

Én úgy képzelem el: búzatermő főidben,

Hol élet csirája van minden kicsi rögnek,

Búzavirág alatt, pacsirta szavával,

Hol én árva lelkem, tán rá sem találnál.

Hol termést hoz a nap minden sugara után.

Oh, én igy képzelem: ott pihen az apám.

Én úgy képzelem el: templom közelében,

Ahol tiszta ima szól mindenki szívében,

Ahol szól a harang, felhangzik az ének,

Naponként imára járnak ifjak és vének.

Hol megnyugszik a szív Isten akaratán,

Oh, én úgy képzelem: ott nyugszik az apám.

Véres harcok után Hol pihen az apám?

Hol domborul sírja?

Csak az Isten tudja.

(Sztyahula 2008, 47-48)

A következő verset Szalai Veronika mondta a polgári áldozatokért és saját édesanyjáért is:

Egy perccel előtte öleltetek minket.

Talán éreztétek, hogy tovább már nincsen.

Talán éreztétek, hogy csak rövid idő,

És éltetek fája miénk mellől kidől.

Csak egy perc, és aki előtte még beszélt,

Behunyta örökre ránk mosolygó szemét.

Csak egy nagy csattanás, csak egy röpke sóhaj S ifjú éltük lángja örökre ellobbant.

336