L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)

Melléklet

szetet is felrázza. Boldog vagyok, hogy ebből nekem is jó rész juthatott. A háború új, friss vért ömleszt a művészet ereibe és új reményekkel indulunk majd az új csapáson tovább, ha első a béke, mikor nyugodtan dolgozhatunk.- Az a hő óhajom, hogy a háború után a hadvezetőség kiállításairól visszakapott anyagomat kiegészítve a birtokomban lévőkkel, egy kollektív kiállítás keretében Kassán is bemutassam, hogy városom közönsége is láthassa háborús munkálkodásom eredményét.- Most, ha a hadvezetőség részéről nyert megbízatásomat műtermemben bevégeztem, február elején megyek újból a harctérre. Hogy melyik frontra, azt még nem tudom, annál kevésbé, mert nagy átalakulás van jelenleg folyamatban a hadifestők csoportjában. K. K. (.Felvidéki Újság 1917. január 21., 2) Beszélgetés Halász-Hradil Elemér festőművésszel. Impresszió az orosz frontról .. .A repülőknél, illetve a deutsche Südarmee-nál való tartózkodásom 17 napra terjedt. Július 14-én osztottak be hozzájuk. Az összes repülőszázadok, melyek ezen hadsereg kötelékébe tartoznak, albu­mot adtak át Böhm-Ermolli vezérezredesnek. A 25-ik repülőszázad részéről is kerültek bele egyes momentumok, melyekhez annyiban járultam hozzá, hogy 9 pilótatisztről és több altisztről készített portréjaim reprodukciói kerültek bele. A pilótaélet számtalan érdekes jelenetét örökítettem meg. A repülők elindulásának egy momentuma kapott meg. (...) Július 20-án a repülők részt vettek gyalogsági akcióink támogatásában. Visszajövet jelen­tették, hogy az oroszok mindenütt visszavonultak, csapataink elfoglalták Zborowot. Az oroszok fej­vesztetten hátráltak Tarnopol felé, égő falvakkal jelezvén, útjokat. Repülőink valamennyien visz­­szatértek. A gépek kissé megrongálódtak, egyébként nem történt semmi bajuk. Gépfegyvereink hatásosan működtek. Az orosz csapatok soraiban gépfegyvereikkel és bombáikkal rémes pusztítást vittek végbe. Július 21-én megjött a parancs a csomagolásra, hogy Kozowába megyünk. A repülők átrepültek oda, míg én automobilon mentem át. (...) Amerre csak tekintettem mindenütt festői jelenetek. Nagyon sok vázlatot hoztam magam­mal. Most ezeken dolgozom. Mert Bécsbe a hadvezetőség részére több festményt kell beküldenem, azonkívül háborús tárlatokon is részt veszek. Különben nincs sok időm most idehaza, mert 3-4 hét múlva újból kimegyek valamelyik frontra. Hogy melyikre, azt még most nem tudom, -y -n (.Felvidéki Újság 1917. szeptember 16., 3) Szobrot Nyitravármegye elesett hőseinek. Felhívás Nyitravármegye közönségéhez! Ma még tombol a vihar, ma még zúg a vasnak, acélnak és tűznek iszonyú fergetege, ma még ádáz gyűlölettel törnek megsemmisítésünkre Európa félrevezetett, megcsalt nemzetei, de a népemésztő kataklisma villámterhes, fekete felhőin keresztül csillan a Holnap szivárványos színpompája. A dia­dalmas béke. A diadalmas béke, a mi békénk, az ezeréves létében megtámadott, halálra ítélt, de a világháború milliónyi szenvedésében megújhodott, újjászületett magyar nemzet békéje. Az igazság és jog eszméinek, az erkölcsi világrend nagy törvényeinek ezúttal is győzniök kell, a nyers tömeg túlereje, az elvakult gyűlölet és mohó kapzsiság becstelen, gonosz ármányai fölött. Az igazság és honszeretet tündöklő vértezetében vívta meg a világtörténet legnagyobb mérkő­zését a magyar katona. Ezeknek az isteni ereje célozta meg a Kárpátok és a Doberdó halhatatlan hőseinek karját, az adta meg küzdelmünknek, hősies önfeláldozásunknak a legszentebb mártírium hervadhatatlan dicsőségét, amelynek tiszta fényessége soha nem bágyadó erővel fog ragyogni az idők végezetéig a hazánk védelmében elesett hősök homloka körül. Nyitravármegye fiai is ott szenvedtek, küzdöttek, véreztek és estek el, a már negyedik esztende­je dúló csaták iszonyú forgatagában. Virágos süveggel, dalos ajkakkal távozott el falvainkból vár­megyénk férfilakosságának színevirága: pelyhedző állú gyermekifjúk, meglett hatalmas, erős dali­ák és deresedő hajú öreg népfelkelők. Hányán pihennek távoli, névtelen hantok alatt, hányán térnek körülük vissza, ki tudná megmondani. De azt tudjuk, de azt láttuk mindnyájan, hogy tótajkú testvé-276

Next

/
Thumbnails
Contents