L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
29-én indultam Kassáról, hogy a Sajtóhadiszálláson csatlakozzam ahhoz a csoporthoz, mely az olasz frontra volt menendő. Több magyar újságíró volt köztük s Lago Lengvist és Anner svéd harctéri tudósítók is. Megérkezésem után nemsokára megindult az olasz offenzíva. Megélénkült nálunk is az élet s hamarosan megszaporodott az újságírók száma is, amennyiben Molnár Ferenc, Magyar Lajos, Szomory, Lenhoff is megérkeztek.- Június 11-én indultunk útnak. A ...-ik Armeehoz kerültünk: báró Mednyánszky László, Pock Sándor festőművész és én, az olasz front talán legszebbnek mondható részére. Hatalmas hegyóriások mindenfelé. Az ég kékje a hó fehérségével ölelkezik. Érdekes volt az utam, míg állandó tartózkodási helyemre 2500 méter magasságba jutottam. Vasút után autó következett, majd könnyebb lovasjármü. Podgyászom drótkötélpályán jutott fel, míg magam szerpentinúton értem odáig. Ebben a magasságban voltak állásaink - olasz földön. Innen tettem 3-5 napos kirándulásokat a front különböző pontjaira, szorgalmasan gyűjtve az anyagot. Június hónapja teljes télben telt el. Hó mindenfelé. Nyár volt és mégis hó esett, vagy havas eső szitált. Itt mindenki téli mhát visel. Közvetlenül a tüzvonalban lévén, bő alkalmam nyílott az olaszok gyávaságát megfigyelni. Állásaik egészen a mi állásaink alatt húzódtak. Jól be láthattunk előretolt támaszpontjukba, ahova ürtin hullottak] lövegeink. A lövöldözések ideje alatt egyet sem láthatni közülök, de mikor csend lesz, előtűnik kettőhárom és rohan, hogy ismét eltűnjön. A mi magyar bakáink pedig, ha süt a nap, direkt kifekszenek a napos déli oldalra s mit sem törődnek az olaszok lövöldözéseivel.- Exkurziómnak vége. Visszautaztamban X községbe jutottam éjfél előtt, ahol katonai parancsnokság székelt. Itt kellett bevárnom azt a közlekedési alkalmatosságot, mely tovább vigyen. Misztikusan szép este volt. Vacsora után bolyongtam a község holdfényes utcáin. Távolban gránátok muzsikáltak s fényszórók fehér sugarai nyújtogatták hatalmas csápjaikat. Tábori csendőrök cirkáltak. Közelembe értek, megnéztek. Gyanús lehettem nekik félig katonai, félig civil öltözékemben. Tisztelegnek. Megszólítanak, kérik az okmányaimat, azután távoznak. Nemsokára tompa, mély dübörgés hallatszik. A zaj mind inkább növekszik. Nehéz tüzérség vontatja ágyúit a községen át. A katonák hallgatagok, csak mennek egymás után szép sorjában az ágyúk s a lovak mellett. Lassan kígyózik a hosszú karaván keresztül a községen a holdfényes világításban. Festői kép. Két mozzanatát meg is örökítettem. Nézze, itt vannak róluk készített vázlataim. Mindenütt, akármerre lép az ember a hangulatos, hatásos, poétikus, elégikus témák tömege rohanja meg. Kirándulásomról több mint 50 vázlattal tértem meg.- Hogy milyen a hadifestő élete a fronton? Kellemes! Mi festők mindenütt a kommandók vendégei vagyunk. Az illető Armeekommando bevon bennünket s átnézi képeinket, vázlatainkat s egyúttal cenzúráz is. Az Armeekonunandóhoz a sajtóhadiszállásról jutunk 5-12-es csoportokban egy-egy csoportvezetővel, akik rendesen maguk is művészemberek, így például Zádor, Pravotinszky, Bató, Márffy festőművészek, kik valamennyien tartalékos főhadnagyok. Rendeltetési helyünkre megérkezve egyesével, kettesével kerülünk ki fontosabb, exponáltabb helyekre.- Képeinket, vázlatainkat csakis a már említett helyen cenzúrázzák. A hadviselés érdekeit érintő képek, vázlatok nem juthatnak a háború végéig nyilvánosságra, ezek nagyobb része azonban mivel épen katonai szempontokat érintenek - a bécsi Heeresmuzeum vagy Kriegsarchivba kerülnek. Minden festőművész tartozik hetenlcint egy vázlatot a Kriegsarchiv részére átengedni. Ezek legnagyobb része portré, hőstetteket véghezvitt katonák arcképei. Képeink, vázlataink innen Bécsbe kerülnek, ahol Hoehn vezérőrnagy vezetése alatt álló hadvezetőség részéről kiküldött bizottság is átnézi, s egyúttal kijelöli azokat, melyeket a hadvezetőség megvásárol az illető festőtől. Ezen rendelések foganatosítására szabadságot kapunk. így jutottam én is két hónapi szabadsághoz.- Legközelebb a balkánra megyek. Végtelenül megszerettem az olasz front természeti szépségeit. Ezért voltam már háromízben ott. Balkáni frontunk sok tekintetben rokon vele. Azután pedig a Balkán poézise, keleties misztikuma hálás anyagot nyújt. Remélem, hogy a novemberben a balkánra induló exkurzióban résztvehetek, hacsak le nem késem. Mert ez is megtörténhetik, ha képeimmel addigra idehaza el nem készülök, (k-n) (Felvidéki Újság 1916. október L, 2-3) 274
