L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)

Melléklet

29-én indultam Kassáról, hogy a Sajtóhadiszálláson csatlakozzam ahhoz a csoporthoz, mely az olasz frontra volt menendő. Több magyar újságíró volt köztük s Lago Lengvist és Anner svéd harc­téri tudósítók is. Megérkezésem után nemsokára megindult az olasz offenzíva. Megélénkült nálunk is az élet s hamarosan megszaporodott az újságírók száma is, amennyiben Molnár Ferenc, Magyar Lajos, Szomory, Lenhoff is megérkeztek.- Június 11-én indultunk útnak. A ...-ik Armeehoz kerültünk: báró Mednyánszky László, Pock Sándor festőművész és én, az olasz front talán legszebbnek mondható részére. Hatalmas hegyóriá­­sok mindenfelé. Az ég kékje a hó fehérségével ölelkezik. Érdekes volt az utam, míg állandó tartóz­kodási helyemre 2500 méter magasságba jutottam. Vasút után autó következett, majd könnyebb lovasjármü. Podgyászom drótkötélpályán jutott fel, míg magam szerpentinúton értem odáig. Ebben a magasságban voltak állásaink - olasz földön. Innen tettem 3-5 napos kirándulásokat a front külön­böző pontjaira, szorgalmasan gyűjtve az anyagot. Június hónapja teljes télben telt el. Hó mindenfe­lé. Nyár volt és mégis hó esett, vagy havas eső szitált. Itt mindenki téli mhát visel. Közvetlenül a tüzvonalban lévén, bő alkalmam nyílott az olaszok gyávaságát megfigyelni. Állásaik egészen a mi állásaink alatt húzódtak. Jól be láthattunk előretolt támaszpontjukba, ahova ürtin hullottak] löve­­geink. A lövöldözések ideje alatt egyet sem láthatni közülök, de mikor csend lesz, előtűnik kettő­három és rohan, hogy ismét eltűnjön. A mi magyar bakáink pedig, ha süt a nap, direkt kifekszenek a napos déli oldalra s mit sem törődnek az olaszok lövöldözéseivel.- Exkurziómnak vége. Visszautaztamban X községbe jutottam éjfél előtt, ahol katonai parancs­nokság székelt. Itt kellett bevárnom azt a közlekedési alkalmatosságot, mely tovább vigyen. Misztikusan szép este volt. Vacsora után bolyongtam a község holdfényes utcáin. Távolban gráná­tok muzsikáltak s fényszórók fehér sugarai nyújtogatták hatalmas csápjaikat. Tábori csendőrök cir­káltak. Közelembe értek, megnéztek. Gyanús lehettem nekik félig katonai, félig civil öltözékemben. Tisztelegnek. Megszólítanak, kérik az okmányaimat, azután távoznak. Nemsokára tompa, mély dübörgés hallatszik. A zaj mind inkább növekszik. Nehéz tüzérség vontatja ágyúit a községen át. A katonák hallgatagok, csak mennek egymás után szép sorjában az ágyúk s a lovak mellett. Lassan kígyózik a hosszú karaván keresztül a községen a holdfényes világításban. Festői kép. Két mozza­natát meg is örökítettem. Nézze, itt vannak róluk készített vázlataim. Mindenütt, akármerre lép az ember a hangulatos, hatásos, poétikus, elégikus témák tömege rohanja meg. Kirándulásomról több mint 50 vázlattal tértem meg.- Hogy milyen a hadifestő élete a fronton? Kellemes! Mi festők mindenütt a kommandók ven­dégei vagyunk. Az illető Armeekommando bevon bennünket s átnézi képeinket, vázlatainkat s egyúttal cenzúráz is. Az Armeekonunandóhoz a sajtóhadiszállásról jutunk 5-12-es csoportokban egy-egy csoportvezetővel, akik rendesen maguk is művészemberek, így például Zádor, Pravotinszky, Bató, Márffy festőművészek, kik valamennyien tartalékos főhadnagyok. Rendeltetési helyünkre megérkezve egyesével, kettesével kerülünk ki fontosabb, exponáltabb helyekre.- Képeinket, vázlatainkat csakis a már említett helyen cenzúrázzák. A hadviselés érdekeit érintő képek, vázlatok nem juthatnak a háború végéig nyilvánosságra, ezek nagyobb része azonban mivel épen katonai szempontokat érintenek - a bécsi Heeresmuzeum vagy Kriegsarchivba kerülnek. Minden festőművész tartozik hetenlcint egy vázlatot a Kriegsarchiv részére átengedni. Ezek legna­gyobb része portré, hőstetteket véghezvitt katonák arcképei. Képeink, vázlataink innen Bécsbe kerülnek, ahol Hoehn vezérőrnagy vezetése alatt álló hadvezetőség részéről kiküldött bizottság is átnézi, s egyúttal kijelöli azokat, melyeket a hadvezetőség megvásárol az illető festőtől. Ezen ren­delések foganatosítására szabadságot kapunk. így jutottam én is két hónapi szabadsághoz.- Legközelebb a balkánra megyek. Végtelenül megszerettem az olasz front természeti szépsége­it. Ezért voltam már háromízben ott. Balkáni frontunk sok tekintetben rokon vele. Azután pedig a Balkán poézise, keleties misztikuma hálás anyagot nyújt. Remélem, hogy a novemberben a balkán­ra induló exkurzióban résztvehetek, hacsak le nem késem. Mert ez is megtörténhetik, ha képeimmel addigra idehaza el nem készülök, (k-n) (Felvidéki Újság 1916. október L, 2-3) 274

Next

/
Thumbnails
Contents