L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)

Melléklet

Királyszobor a kadétiskolában.

Az intézet gorlicei hőseinek emlékére. Kovács őrnagy felhívása a közönséghez.

Kovács őrnagy, a kassai katonai főreáliskola parancsnoka intézi a Kassai Újság útján a következő fölhívást Kassa közönségéhez:

...körülbelül egy éve, hogy intézetünk falai a nem messze innen dúló csaták távoli mennydörgését visszhangozzák. Aggódó de sziklaszilárd bizalommal tapadt Magyarország e történelmi pontjára, új sorsdöntő harcok megszentelt bércei felé az egész monarchia lelke.

De felvirradt május 2-ika, Görlice örök emlékezetű napja!

...Az ellenséget kivertük az országból. Milliói a Kárpátok sziklabércein s még ennél is szilárdabb kitartásban hős hadseregeink nem őrlődtek meg. Ma ugyan tombol még a harc, de távol tőlünk, az ellenség földjén, hova páratlan vitézeink a sokszoros túlerőt szuronytszegezve hajtják.

...Mi mindnyájan, kik e házban tanítunk és tanulunk, örök hálára kötelezettjei vagyunk ama hősöknek, kik dicső elődeink példaképére, halálmegvetéssel az ellenség elé vetették magukat s szinte ez ősi város kapui alatt szívós és véres harcokban tartották vissza, míg elérkezett a sorsdöntő óra.

Viharzó rajta-hajrával rohanják meg ekkor s vetik ki az ígéret földjéről.

Hálakötelezettségünk élénken él bennünk, minden orom az északi láthatáron erre emlékeztet s teljes erőnkből iparkodni akarunk is ezt leróni.

Ennek jeléül a gorlicei hősök emlékezetése, akik egyedül tették lehetővé, hogy mi ma - akárcsak a legteljesebb békében - kizáróan a tanulmányok és kiképzésnek szentelhetjük időnket, intézetünkben egy látható emlékjelet akarunk állítani.

S vájjon lehetne-e ez méltóbb mint a legnemesebb, legigazságosabb katonánk, legfelsőbb Hadurunknak, Őfelségének I. Ferenc József király és császárnak szobra?

Erre akarjuk reávésni hálánk kifejezéseképp: „Örök emlékezetére a gorlicei hősöknek, akik ez intézet újjászületését lehetővé tették!”

Intézetünk legszebb helyét díszítse szobor...

...Az intézet tanári kara a legfényesebb győzedelmi ünneplésnek szánja a szobor leleplezését, amely alkalommal egész Felsőmagyarország homagiális hűsége is megnyilatkozna királyunk iránt.

Nem szándékunk e súlyos időkben és nehéz gazdasági viszonyok között - írja hozzánk intézett levelében az őrnagy - senkit sem adakozásra felszólítani. Létesüljön e szobor mint szeretetünk és hálánk spontán megnyilatkozása a gorlicei hősök és a Hadúrnál szemben csakis önkéntes adományokból. A felhívás közzétételének egyedüli célja egyrészt bepillantást nyújtani intézetünk beléletébe, másrészt alkalmat nyújtani e ház egykori tanárai, tanítványai és számos jóakarójának, hogy önkéntes filléreikkel a szoboralaphoz hozzájárulhassanak.

(Kassai Újság 1916. április 4., 2)

A hadapródiskola királyszobra. Fölhívás és kérelem a kassai cs. és kir. katonai főreáliskola volt növendékeihez, tanáraihoz, illetőleg ezek családjaihoz

A gorlicei királyszobor bizottsága hálás érzéssel emlékezvén meg a nagyközönség, az intézet jó barátai és pártfogói bőkezű adományairól, elsősorban Kassa cs. és kir. város nagyérdemű tanácsa 1000 koronás adományáról, mely további gyűjtés alapjait vetette meg, örömmel észlelte, hogy az alig 10 hóval ezelőtt közzétett „Felhívás’ünk, mely az intézet kertjében felállítandó királyszobor s egyúttal a gorlicei hősök emlékét megörökítő emlékmű javára adakozásra szólította fel a nagyközönséget, oly meleg pártfogásra talált, hogy a gondolat megvalósítása immár biztosítva van.

A cs. és kir. hadsereg főparancsnokság is rokonszenvvel kíséri igyekezetünket, minek jeléül megbízta a szobortervezetek megmintázásával a jelenleg hadiszolgálatot teljesítő kiváló szobrászaink közül a következő művészeket: Stróbl Lajost, Ligeti Miklós és Maróthi tanárokat, valamint Lukácsi szobrászművészt.

Az eredeti gondolat az idők folyamán kibővült. Ma nemcsak megdicsőült Urunk és királyunkat, nemcsak a gorlicei sorsdöntő ütközetek diadalmas hőseinek emlékét akarjuk jelképesen megörökíteni, hanem azt akarjuk, hogy a megalkotandó műemlék hirdesse egyúttal ércbe vésve mindazon katonai hősök emlékét is, akik a világförgeteg bármely harcterén bármikor is, vérükkel pecsételték meg az intézetből való kilépésükkor tett hüségi esküjüket.

261