L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
4. Holokauszt
rászművész alkotását: egy két méter magas, krematóriumkéményt és kürtőjéből kinyúló kezeket ábrázoló emlékművet. A dunaszerdahelyi roma emlékművel egyidőben, 2006-ban lepleztek le egy emlékművet Budapesten a Duna-parton, a Szabadág hídtól délre fekvő Nehru-parkban. A háromszög alapú fekete gránittömbön egy csapdába került ember látható. Alkotói: Szabó Tamás és Klimes Mauer Ákos.423 Az emlékművet 2009-ben ismeretlenek meggyalázták.424 Zalaegerszegen még 2003-ban felavatták az emlékművet,425 a Jászteleki Kisebbségi Önkormányzat 2005-ben állított emléktáblát a településen.426 Győrben már évekkel ezelőtt megszületett egy romaholokauszt-emlékmű állításának terve, azonban anyagi héttér-miatt a felállítására a mai napig nem került sor.427 4.3. Zsidómentők emlékjelei ,,Merd ezekben a halálosan komoly időkben szívedből kiűzni a közönyt, a szeretetlenséget, a gyűlöletet, - merd bent, szíved legmélyén testvérednek elismerni azt a másik anyát és fiát, merd befogadni fájdalmát és hordani segíteni keresztjét... És merj tenni. ” (Schlachta Margit) Szlovákiában a zsidókat törvényen kívülinek nyilvánító, a nürnbergi faji törvényeken alapuló ún. Zsidó kódexet 1941. szeptember 10-én adták ki, ekkor kezdődött kirekesztésük a társadalomból. Megkülönböztetőjelet kellett viselniük, elkülönítették őket, majd 1942 elején elkezdődtek a deportálások. Szlovákiából ebben az időszakban nagyon sok család menekült át Magyarországra, többen a zöldhatáron át, embercsempészek segítségével (vö. Jelinek 2009, 272-277). Ha a menekülőket elfogták, visszatoloncolták őket Szlovákiába, ahol halál vagy deportálás várt rájuk. A gömöri Rozsnyón megjelenő egyik lap 1942. júliusi számában különös hangvételű írást közöltek két letartóztatott papról: Az egyik katolikus, a másik református. Vallási ellenfelek voltak, amíg a polgári életben éltek és amíg itt a bűnösök padján közös politikai meggyőződésre nem jutottak. Mind a ketten egyek most a bűnben, a politikai felfogásban. - A bűnben azért, mert hamisítottak, a politikai felfogásban azért, mert zsidók számára hamisítottak és egy tál lencséért eladták a nemzet elsőszülöttségi jogát. Mind a kettő, éppen ezért, mert papokról van szó, súlyosabban esik a mi emberi megítélésünk alá. Mennyi megdöbbentő, mennyi kiábrándító vonás van ebben a két szomorú esetben. Az egyik nyugdíjas, magános, kenyere javát már megette. De pap. A másik életerős, fiatal, hat gyermek atyja, tudós és tekintélyes. De ugyancsak pap. Az egyik ostyával, a másik kenyérrel, de mind a kettő az Úristen bűnbocsánatának hírnöke. Az egyiknél a reverenda, a másiknál a tisztes palást fedezi be az élet szennyes áradatát, még a papokat is rabulejtő vétkeket. A pénz szerelmét, a kártya bűvöletét, a kincsek hatalmát, a sátán vigyorgását. És mi most mindnyájan, felekezeti és társadalmi különbség nélkül a két bűnös pap börtöncellájánál. Az egyiknél, aki eddig a gyóntatószék rácsa mögött ült és a másik előtt, aki eddig szétterjesztett kézzel szórta népére a bűnbocsánat igéit. Megállunk és eltűnődünk az emberi élet végessége, bűnössége és sok gyarlósága felett. Sajnáljuk őket nagyon és a könnyünk is kicsordul, ha a mocsokban ittmaradt feleség és hat gyermek sorsára gondolunk. Ökölbe szorul azonban kezünk, amikor az ítélet 423 (vk): Fico avatta fel a holocauszt emlékművet. Dunaszerdahely központjában szoboralkotás emlékeztet újkori történelmünk egy tragikus eseményére, a romák elpusztítására. Új Szó, 2006. augusztus 5., 2. p. 424 „Pár napja Magyarországon élő fölháborodott külföldiek és a Tilos Rádió néhány munkatársa letisztították a Nehru parton álló budapesti Roma Holokauszt Emlékművet, amelyet emberek állatszarral és gyűlölködő feliratokkal mocskoltak be. Azóta a származásuk miatt elpusztított cigányok ezreinek emléket állító kőépítményt ismét bemocskolták. Nem csak a cigányokat, nem csak a rettenetes sorsú áldozatok emlékét, hanem minden tisztességes embert megaláznak ezzel. Csütörtökön délután háromkor a Budapesten élő osztrák Clemens Prinz vezetésével ismét letakarítjuk az emlékművet”- olvashattuk az egyik napilap honlapján (http://www.nepszava. hu/articles/article.php?id=230989, 2009. 9. 10.). 425 http://hu.vikipcdia.org/viki/Cig%C3%A1ny_kolokauszt_eml %C3%A9knapja (2009. 9. 10.) 426 http://www.nefmi.gov.hu/kultura/2005/emlektabla-roma (2009. 9. 10.) 427 http://www.kisalfold.hu/gyori_hirek/cigany_holokauszt_emlekmu_evek_ota_csak_terveken_papiron_/2171750/ (2009. 9. 10.) 164
