L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
4. Holokauszt
kapcsolattal. Közismert, hogy bár sok zsidót halálra kínoztak, azonban az áldozatok zöme gázkamrában végezte, vagy pedig más, bestiális módon gyilkolták le őket, ezért a „halálra kínzott” szókapcsolat véleményem szerint nem fejezi ki a mártírok halálának valódi okát. Több szempontból is tanulságos a lévai járásbeli Nagysalló holokauszt-emlékmüvének története. A településen már régóta nem él egyetlen zsidó sem, azonban a közelmúltban a kisebb keresztény egyházak tagjai bekerítették és rendbetették a temetőt; megtisztították a gaztól, az eldőlt sírokat felállították. Az egyik főszervező Šebo Ondrej,374 a Léván 2002-ben alakult Hatikva Egyesület, illetve a nagysallói YMCA375 helyi szervezetében is aktívan tevékenykedő nagysallói lakos volt. Az említett szlovák civil szervezeteken túl a munkába bekapcsolódtak a nagysallói Baptista Testvérközösség (Bratská jednota baptistov), illetve a lévai Testvérek Egyháza (Bratská cirkev) fiatal tagjai. Az ő aktív közreműködésükkel készült el a holokauszt-emlékmü is. A kövekből lépcsőzetesen kirakott talapzaton álló emlékfalon egy fehér márvány táblára vésték fel a holokauszt helyi áldozatainak névsorát, legfólül pedig a következő szlovák nyelvű felirat áll: Na pamiatku spoluobčanom Tekovských Lužian,376 Felavatására 2006 szeptemberében került sor, a holokauszt szlovákiai emléknapjához közeli időpontban. Megjegyezzük, hogy a zömében ma is magyarok lakta Nagysalló és tágabb környéke 1938-ban visszakerült Magyarországhoz, így a település zsidó lakosságát 1944 nyarán deportálták.377 Az emlékmüavatás után megjelent kiadvány szerzője a leleplezés kapcsán idézi Igor Sallai zárszavának néhány tanulságos mondatát: „Pán rabín mi gratuloval k tomu, čo sme s pamätníkom urobili pre Slovensko a Slovákov. Najprv som nechápal. Až potom som si uvedomil. Židia nezabunú ani bez pamätníka. My ho potrebujeme viac. Aby sa hrôza dejín neopakovala. Ani s inými, ani s nami.”378 (Zubčeková 2006, 28) Az érsekújvári 2300 zsidó áldozat nevét a hitközség 18 márványtáblán örökítette meg a rendszerváltás után felújított zsinagóga belső falán. Leleplezésükre a deportálások 55. évfordulóján került sor, 1999. június 20-án. (Strba-Lang 2004, 31) A névsort tartalmazó emléktáblákon kívül 2 másikat is elhelyeztek a zsinagóga előterében, az egyiken az adományozók neve szerepel, a másikon pedig szlovák, magyar, ivrit és angol nyelven a deportáció történetét örökítették meg. A költségek egyik harmadát Érsekújvár városa fedezte, a másikat az elszármazottak, a harmadikat pedig a hitközség és magánszemélyek (Strba-Lang 2004, 196). A holokauszt-áldozatok pontos névsorának összeállítása több település esetében gondot jelentett. Párkányban például azért, mert csupán egy túlélő tért vissza a városba. Érsekújvárban a zsidóüldözés megkezdése előtt nagy lélekszámú közösség élt, emiatt ütközött nehézségbe a pontos lista elkészítése, így még az emléktáblák felavatását követően is több nevet utólag véstek fel. A helyi zsidóság történetéről szóló kötetükben a szerzők ezért úgy döntöttek, hogy közzéteszik az áldozatok névsorát: Bebizonyosodott, hogy a legjobb szándék ellenére sem lehet teljes névsort készíteni, a lista a látogatók tudása és közvetlen tapasztalatai alapján folyamatosan kiegészítésre szorid. Nem mindenkinek van lehetősége személyesen megtekinteni az emlékművet, vállalni a távolból a sokszor már fárasztó utazást. Ezért döntöttünk úgy, hogy ezt a hosszú névsort ebben a kiadványban is eljuttatjuk mindenkihez... (Strba-Lang 2004, 196) 374 Šebo Ondrej önfeláldozó tevékenységéért a Komáromi Zsidó Hitközségtől 2008-ban megkapta a Kehila Haver-díjat, amelyet a zsidóság emlékének megőrzése érdekében tevékenykedő nem zsidó személyeknek adományoznak minden évben. A kérdésre, hogy miért kötelezte el magát a nagysallói és a Léva környéki zsidók emlékének ápolása mellett, a szlovák anyanyelvű Šebo úr azt válaszolta, hogy nagyon sajnálja, hogy az egykor aránylag népes zsidó közösségből senki sem maradt, s szeretné, ha nem merülne feledésbe a település életében egykor fontos szerepet betöltő, s tragikus körülmények közt elpusztított zsidóság. 375 YMCA - Young Mens Christian Association (magyarul: Fiatalok Keresztény Egyesülése), több mint 45 millió tagot számláló nemzetközi keresztény mozgalom. 376 A nagysallói polgártársaink emlékére. 377 2008-ban egy szlovák nyelvű helytörténeti kiadványt jelentettek meg, amely egyrészt a nagysallói zsidóság történetét mutatja be, illetve szó van benne a fent említett civil szervezetek és egyházak zsidósághoz kapcsolódó tevékenységéről, elsősorban a holokauszt emlékmű állításával kapcsolatos törekvésről, illetve annak felavatási ünnepségéről (Zubčeková 2008.). Fontos megemlíteni, hogy a néhai Horváth Imre helytörténész magyar nyelven már korábban, 1998-ban feldolgozta a nagysallói zsidóság és a holokauszt történetét (Horváth 1998) 378 „A rabbi úr gratulált ahhoz, amit az emlékmű létrehozásával (felállításával) Szlovákiáért és a szlovákokért tettünk. Először nem értettem. Csak később tudatosítottam szavait. A zsidók az emlékmű nélkül sem felejtenek. Nekünk nagyobb szükségünk van rá. Hogy a történelem szörnyűsége ne ismétlődhessen meg. Másokkal és velünk sem.” (L. J. I. ford.) 146
