L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)

4. Holokauszt

Nemes cselekedet az Önöké. Körülnézve a régióban, eddig sajnos csak kevés példa akadt erre, sok faluban és városban nincs még nyoma annak, hogy nem is olyan régen a zsidó közösség a minden­napi élet része volt. Pedig ők is emberek voltak, érző lelkek, akiknek ma gyermekeik, unokáik lehet­nének és gyarapíthatnák a falu életét (...) Tudniuk kell az ittenieknek, hogy> ma is élnek a régió zsidó közösségei, Érsekújvárban minden héten imára gyűlnek a kis hitközség tagjai, Komáromban oktatá­si és kulturális programokat szervezünk, de működik a zsinagóga Galántán is. Azért mondom mind­ezt, hogy tudják, a hitleri végső megoldás, az ,, Endlösung ” terve szerencsére nem sikerült teljesen. Manapság egyre gyakrabban hallani és látni antiszemita megnyilvánulásokat régiónkban is. Az ilyen emlékműavatások egyben tiltakozások az ellen is, hogy bárkiben felmerülhessen a gondolata annak, hogy valakit vallása, nemzetisége, bőrszíne vagy bármi más alapján diszkrimináljon. Az erő­södő antiszemitizmus réme félelemmel tölt el bennünket. Különösen erős ez a félelem az idős túl­élőkben és bennünk, a közvetlenül a vészkorszak után születettekben. Mert minden a szavakkal kez­dődik és kezdődött annak idején is... Majd a szavakat hamar követték a tettek, a tettek, melyeket német segédlettel a helyiek vittek véghez... Ha nem is cselekedtek aktívan, közönyös viselkedésük­kel hozzájárultak az események gyors lefolyásához. Csak kevesen akadtak, akik segíteni akartak, próbáltak, vagy mertek. Mára a zsidógyűlölet olyan fokára hágott, hogy nem hagyhatjuk szó nélkül. Ki kell mondanunk, hogy a negatív szavak egyre többször hangzanak el úgy a többségi szlovák nem­zet szélsőségesei, mint a magyar kisebbség szélsőségesei oldaláról. Az ilyen kis emlékező szigetek, mint Pózba, illetve a zsidó kultúra és hagyományok oktatás által történő megismertetése reménye­ink szerint segíthet ezek tompításán, megállításán..A10 A Garam menti Kálnán 2003-ban a holokauszt emlékjelét a világháborúban elesettek emlékműve mel­lett állították fel, bár az érintettek eredetileg máshová szerették volna: „A zsidó lakosok, akikből sajnos mára csak egy maradt a községben, az egykori zsinagóga helyén szerettek volna emlékművet felállíta­ni, de mivel ez mára már magánterület, úgy gondoltuk, a másik két emlékmű mellett méltó helye lesz a holocaust áldozataira emlékeztető oszlopnak is” - nyilatkozta az újságírónak a világháborús emlék­műállítás egyik kezdeményezője.370 371 Perbetén a refonnátus gyülekezet a második világháború református áldozatainak 1991-ben állított emlékművén tervezte a zsidó mártírok nevének megörökítését, azonban nem sikerült kapcsolatba lépniük az Izraelben élő perbetei túlélőkkel, így „a rendezvény a református közösség keretein belül maradt”.372 373 Megemlítem, hogy a helyi református gyülekezet által állított első világháborús emlékművön a helyi zsidó áldozatok neve is szerepel, s a zsidó lakosok anyagilag is hozzájárultak az emlékmű felállításához. A településen 2004-ben a zsidó temetőben állítottak emlékművet a mártíroknak az elszármazott csa­ládok hozzátartozóinak anyagi hozzájárulásával: A Holokauszt 60. évfordulója tiszteletére emléktáblát avattak a Perbetérői elhurcolt családok tiszteleté­re a helyi zsidó temetőben 2004. augusztus 27-én. A megható ünnepségen részt vettek a faluból elszár­mazott családok hozzátartozói, akik ma Londonban élnek. Ók anyagilag is hozzájándtak az emléktáb­la elhelyezéséhez. A polgármester ünnepi beszéde után Dr. Novák Tamás emlékezett a Vészkorszakra. Megkönnyeztette a nagyszámú emlékező gyülekezetét Németh László prépost úr, aki személyes élmé­nyeit mesélte el a deportálásokról, emlékezett arra is, hogy izraeli útja alkalmával milyen szeretettel fogadták az egykori perbeteiek. Az önkormányzat fogadáson látta vendégül a megjelenteket...TM A csallóközi Nagymegyeren ugyancsak 2004-ben (június 27-én) avatták fel a mártírok emléktábláját az egykori zsinagóga közelében álló városi művelődési központ falán. Az eseményre a polgármesteri hiva­tal meghívta a ma Izraelben élő egykori elszármazottakat is. Weisz Józsua, egykori nagymegyeri túlélő az Izraelben megjelenő Új Élet című magyar nyelvű lapban a 60 éves hallgatás után. Ázkárá a szlovák városokban című írásában tájékoztatta az olvasókat a tervezett eseményről: 370 Emlékműavatás Pozbán. Hitközségi Híradó 2007/9-10, 4-5. p. 371 Valkó Ildikó: Méltó helye a kegyeletnek. Hármas emlékműavatás Kálnán. Szabad Újság, 2003. október 8., 5. p. 372 Emlékműavatás Perbetén. Komáromi Lapok, 1991. december 13., 3. p. 373 Emléktábla Perbetén. Hitközségi Híradó 2004/9-10, 5. p. 144

Next

/
Thumbnails
Contents