Liszka József: Nyitra vidéki népballadák Arany A. László hagyatékából - Jelek a térben 2. (Somorja, 2009)
Liszka József: Egy elveszettnek hitt népköltészeti gyűjtemény elé - 3. Megjegyzések a közlés szempontjaihoz
3. Megjegyzések a közlés szempontjaihoz Greguss Ágost, noha leegyszerűsítő, ám mégis klasszikus meghatározása szerint a ballada „dráma dalban elbeszélve” (Greguss 1886, 190). A magyar és nemzetközi szakirodalom is ebben a szellemben (hol tágabban, hol szűkebben értelmezve a ballada fogalmát) definiálja (vö. Honti 1962). A kutatás általában az egy konfliktusból kialakult drámai szituációt emeli ki, amelyet, gyakran párbeszédekkel tagolt, epikus ének formájában adnak elő. Utaltam rá, az Arany A. László által részben öszszeállított gyűjtemény (számomra meglepő módon!), a fenti definíció(k) értelmében nem kizárólag balladákat tartalmaz, van köztük néhány balladaszerű, bizonyos drámai elemeket is magába foglaló, tragikus kifejletei sejttető népdal, népies műdal, katonanóta stb. is. Egy 45 lapnyi terjedelmű kéziratkötegen, Arany A. László kézírásával és aláírásával a következő meghatározás szerepel: A szlovákiai magyar népnyelvkutatók balladagyüjteménye (45 lap). Pozsony 1943. okt. 9-én. Dr. Arany A negyvenöt oldalnyi összeállítás ballada-, illetve népdal/műdal címeket, valamint azok első strófáját, első sorait tartalmazza, a kapcsolódó, Blanárovits Józseftől származó metszetekkel (ezeket a Függelékben, megjelölve, hogy melyik balladához szánták, mi is közreadjuk). Ez az anyag a pozsonyi Concordia Kiadó kéziratlapjaira van gépelve, s egyértelműen arra utal, hogy a tervezett kötet mintapéldánya, amolyan makettje kíván lenni. E gyűjtemény eklektikus sága, valamint a kezdő strófák nehéz beazonosíthatósága miatt lemondtunk arról a korábbi tervünkről, hogy mintegy az Aranyék által tervezett kötet rekonstrukcióját végezzük el. A hagyatékból kiválogattuk az összes balladát az összes variánsaival: ez képezi a kötet törzsanyagát. A hagyaték ugyanazon dossziéjában, ahol a megtervezett kötet lapjai találhatóak, van még vagy egy tucatnyi további metszet is, amelyekhez nincs szöveg hozzárendelve. Két eset lehetséges: Arany több metszetet készíttetett, s ezek közül annyit választott ki, amennyihez konkrét szöveget is társított, vagy egyszerűen - valamilyen külső oknál fogva - nem fejezte be a kötet előkészítését. A kéziratos gyűjtemény meglehetősen nehezen áttekinthető. A kéziratból nem minden esetben derül ki egyértelműen a gyűjtő személye. Legalább öt személy gyűjtéséről van szó (Arany A. László, Gács Böske, Kovács Gergely, Pindes István, Putz Éva), és nem is minden esetben a szájhagyomány nyomán végzett lejegyzésről (néhány szöveg, elsősorban a Pindes István által jegyzettek vélhetően ka-28
