Liszka József: Nyitra vidéki népballadák Arany A. László hagyatékából - Jelek a térben 2. (Somorja, 2009)
Liszka József: Egy elveszettnek hitt népköltészeti gyűjtemény elé - 2. Kutatástörténeti háttér - 2.2. Arany A. László munkatársainak kutatásai
népszerűsítő előadás szövegéről van szó, amelyben Arany leginkább a problémára, a néprajzi gyűjtések fontosságára kívánta felhívni a figyelmet. A szóbanforgó másik, eredetileg bizonyíthatóan előadásként elhangzott szövegében (Arany 1941b) viszont valamivel tovább megy (a minden túlzásoktól mentesen példaképnek tekintett Györffy István felfogásán is!), és strukturalista-funkcionalista megközelítésből veszi szemügyre a magyar népzenét és népviseletet. Ezeket a felismeréseit további néprajzi munkákban - tudomásom szerint - már nem fejtette ki, de a háttérből valószínűleg (finoman fogalmazva) érvényesítette őket tanítványa, Putz Éva koloni lakodalom-kötetének első, elméleti részében... (Putz 1943; Putz 1989. Vö. Sándor 1989) Végezetül nézzük röviden a kéziratos hagyatékból, annak is a Zobor-vidéki népköltészeti anyagot tartalmazó lapokból kiolvasható kutatói habitust. Úgy tűnik, hogy a helyszínen kézzel lejegyzett szövegeknek az első változatait is tartalmazza sok esetben a gyűjtemény. Ezeket, vélhetően Arany (részben dialektológiai, részben verstani törvényszerűségeket figyelembe véve) némileg javította, majd legépeltette vagy újragyüjtette (egyik megjegyzése Kovács Gergely gyűjtésével kapcsolatban: „Kovács Gergely balladái. O maga jegyezte le nekünk, új ónnal le kell jegyeznünk fonetikusan...”). Sok esetben több gépelt változat is keletkezett, amelyek további korrekciókon estek át, gyakran ezek után újragépelődtek. Arany eljárása mai szemmel nézve (sőt akkori szemmel nézve is!), tudományos szempontból nem tekinthető korrektnek.7 Magukból a javításokból is látszik, hogy sok esetben több énekestől származó variánsokat mosott egybe, s készített egy „jobb” változatot. Erről tanúskodik több széljegyzete is: „Javítottam 1941. maré. 6-án Dobiás Anna éneke szerint”. Egy, írógéppel letisztázott, Pindes István által Prágában (katonakönyvbe?) lejegyzett ballada szövegének (Barna Jancsi) margójára két hasonló bejegyzés is került: „X javítások Lauro Rozália éneke nyomán. 1942. maré. 10-én”. Majd, ugyanaz a ballada: „Csernyák Józsefié szerint javítva 1944. maré. 6-án”. 7 Gragger Róbert Erdélyi János szerkesztési elveivel kapcsolatban jegyzi meg, hogy „szerkesztésnek akkoriban [a 19. század első' felében. L.J. megj.] s még utána is sokáig azt a módszert nevezték, hogy tudományos cél helyett esztétikai hatásra törekedve, a sok szépségben és teljességben eltérő népies változatból egységes, mondhatni kánoni szöveget rakjanak össze”. Ezzel szemben, saját bevallása szerint Kriza János már a Vadrózsák 1863-as kiadásában „a gyűjtött népi szövegeken egy hajszálnyit, egy vonást sem változtatott” (Gragger 1927, 9). 8 A Fórum Kisebbségkutató Intézet Üzenet a múltból címen állította össze azt a mintegy félszáz nagyításból álló kiállítást, amely Arany A. László szociográfiai-néprajzi témájú fényképfelvételeit tartalmazza. A kiállítás kurátorai Nagy Myrtil és Végh László. A tárlat először Pozsonyban volt látható, 2008 őszén. Mindamellett Arany alapos szövegközlésre készülhetett, már ami a felgyújtott balladák párhuzamait illeti. Úgy tűnik, hogy az Ethnographia a rendelkezésére állt, annak nemcsak a Zobor-vidékre vonatkozó balladaközléseit ismerte. Széljegyzetei tanúsága szerint használta továbbá Dános Erzsébet katalógusát (Dános 1938), valamint az Ortutay Gyula által összeállított Székely népballadák című gyűjteményt (Ortutay 1936). Tovább árnyalhatja Arany néprajzi tevékenységének megítélését az a fényképgyűjtemény, amely Lipcsey Gyula hagyatékából nemrégiben került a Fórum Kisebbségkutató Intézet gyűjteményébe. A több ezer, zömében fekete-fehér, kisebbrészt színes felvétel erőssége dokumentatív értéke. Gyengíti viszont, hogy a felvételeket rendkívül nehéz beazonosítani. Annyit biztonsággal lehet tudni, hogy zömük a Zobor-vidéken készült, mint ahogy azt is, hogy nagyjából mikor (1940-es évek első fele), pontosabb besorolásuk azonban általában már nehézségekbe ütközik. S az idő múlásával ez egyre inkább így lesz... A felvételeknek van egy másik aspektusa is, ami szintén értéküket növeli. Dokumentatív fontosságuk mellett fotoesztétikai jelentőségük sem elhanyagolható, amint fényesen igazolja ezt az e kötetben látható válogatásunk.8 25
