Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)

3. A település életére ható külső tényezők (1920 után)

megrázóbb korszakának a megmaradt forrásokból, dokumentumokból (tehát a levéltári anyagból) elénk táruló képét.43 Mégsem mondhatjuk, hogy a kitelepítés, a reszlovakizáció közösséglélektani következményeit tekintve tudományosan feldolgozott, a kutatás, a közölt visszaemlékezések területileg kiegyenlítettek lennének. Ez még akkor is igaz, ha az 1990 óta eltelt időszakban a témában megjelent publikációk száma jelentősnek mondható.44

Az új csehszlovák állam tisztán szláv nemzetállammá alakításának gondolata már az 1945. április 5-én kihirdetett kassai kormányprogramban felbukkant, ám a kitelepítést lényegében már a londoni emigrációs kormány szerette volna nemzetközileg elfogadtatni. A magyar lakosság településterületéről való elmozdításának első lépéseként az 1945. szeptember 19-i elnöki dekrétum alapján közmunkára kötelezték azokat a németeket és magyarokat, akiktől a csehszlovák állampolgárságot megvonták. A németek (nemzetközi beleegyezéssel végrehajtott) kitoloncolásával aztán a közmunka szükségességét még megalapozottabbnak vélték, mivel Csehországban valóban komoly munkaerőhiány mutatkozott. Mivel azonban az önkéntesek toborzása nem járt sikerrel, a kényszerítést is megfelelő eszköznek tekintették. 1947 első hónapjaitól a korábbi közmunkát kezdték deportálásnak nevezni.

Mindamellett a kormányprogram XI. fejezete kimondja a „földtulajdon nemzetiségi alapon történő rendezését. Földet csak cseh és szlovák földművesek és föld nélküli parasztok birtokolhatnak" (Vadkerty 2001, 123), a németektől és a magyaroktól minden kárpótlás nélkül el kell kobozni. Németnek és magyarnak kezdetben azt a személyt tekintették, aki az 1920 utáni népszámláláson annak vallotta magát vagy „belépett valamelyik nemzetiségi politikai pártba” (Vadkerty 2001, 124). A későbbiekben a nemzetiséget a családban használt nyelvvel azonosították, és államellenes cselekedetnek (tehát a birtok elkobzásához jogalapnak) tekintették az 1938-ban bevonuló magyar hadsereg bármiféle üdvözlését is.

1946. február 27-én a magyar és a csehszlovák kormány lakosságcsereegyezményt írt alá, ám a csehszlovák fél mindvégig ragaszkodott saját becsléséhez, miszerint a magyarországi szlovákok száma 450 ezer körül mozog. (A sokat hangoztatott reciprocitás elvének látszólagos betartása miatt.) A magyar kormány a tárgyalásokat is, a lakosságcserét is hamarosan felfüggesztette, mivel a csehszlovák kormány elbocsátotta a magyar nemzetiségű közalkalmazottakat, leállította a nyugdíjak folyósítását az érintett korosztály magyar nemzeti43 Vadkerty Katalin mellett a kérdés egy-egy részével mások is foglalkoztak (vő. Molnár-Varga 1992; Molnár 1993; Szabó K. 1993). Szintén nem kevés a visszaemlékezések, egy-egy dokumentumcsoport megszólaltatására épülő írások száma, Ujváry Zoltán és Takáč Ladislav már említett munkái mellett is (vö. Janics 1992; Zalabai 1995). A deportálásra vonatkozó visszaemlékezés Baraca egyik szomszédos településéről is jelent meg (Borziné Bódi 1996).

44 A 2004-ben megjelent történeti bibliográfia - A szlovákiai magyarok történetének válogatott bibliográfiája (1990-2002) - összeállítója 130 tételt említ a jogfosztottság éveire az 1945-1948 közötti évekre vonatkozó fejezetben (vö. Simon 2004c, 104-121).

76