Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben
valamelyikével. Hogy ki kivel szövetkezett a géplés idejére, földje nagysága határozta meg, hiszen nem lett volna gazdaságos egy kisföldű embernek, ha a nagygazda termésének géplését végigdolgozza. 3-4 alkalommal együtt dolgozó csapat az egész falut magába foglalta. Egyetlen állandó személy volt ezekben a csapatokban: a gépész. Ő a falu kovácsa volt, aki a géplés során mással nem foglalkozott, csak elindította, felügyelte a nagyobbik gépet. A nemesek munkájánál nem volt ott. Munkájáért megegyezés szerinti „részt”, terményrészt kapott. A társas munkák csoportjába sorolható a disznótor is, de a szerveződés alapja ebben az esetben nem a birtoknagyság, hanem a komaság, a szomszédság, a rokonság (testvérek, szülők). A munkában csak a felnőttek szövetkeztek, de a vacsorákon mindig ott voltak - sőt, ma is ott vannak - a teljes családok. Csak az asszonyok munkáját érintette, de ugyanúgy a gazdasági szükség hozta létre társas formáját a szövés kezdetét jelentő felvetésnek. Erre a munkára komaasszonyok szövetkeztek, esetleg a keresztanya a keresztlányával. A társas munkák - az alkalmak számát tekintve - talán legnépesebb csoportját azok a munkák alkották, amelyek társas formája a szórakozás miatt alakult ki. A munka ilyen alkalmakkor valójában csak a szórakozás ürügyéül szolgált. A fonó, a kukoricafosztó, az 1940-es évektől pedig a hímzés tartozott ebbe a csoportba. A fonás, majd a hímzés megnevezésével -„bandázás” - is jelölte az elsődleges funkciót. Mindkét munka kapcsán átéli időszakban, elsősorban farsang idején találkoztak esténként a fiatalok. A 20. század elején ilyen alkalomra egy-egy özvegy házában béreltek helyiséget, ez volt a fonóház. Később a lányos házaknál gyűltek össze. Azt, hogy a szórakozásnál fontosabb célja volt ezeknek az alkalmaknak - a lányok és a legények találkozása -, jelzi, hogy a fonóházban mindig ott voltak a legények is, s korcsoportok szerint alkották bandáikat. A fonás társas jellege a házasságkötés után annyiban maradt meg, hogy a komaasszonyok átjártak egymáshoz a fonnivalóval, de ez már csak két-három asszony közös munkáját jelentette. A kukoricafosztás kerete más volt, ennél felnőttek is jelen voltak, mert mindenki kukoricáját közösen fosztották, általában egy este elég volt egy családéhoz, és mindig az adott háznál dolgoztak. A falubeli fiatalok társas összejöveteleinek kereteit ezek a munkák majdnem teljesen kitöltötték, a pusztán szórakozást szolgáló találkozások sora az ünnepi bálokkal válik teljessé. A rituális vagy kultikus célok miatt társas formájú munkákat Baracán két alcsoportra bonthatjuk aszerint, hogy létrejöttüket egy kisebb közösség - általában a család - vagy az egész faluközösség céljai motiválták. A család körül létrejött társas munkák az emberi élet fordulópontjaihoz, a lakodalomhoz és a temetéshez köthetők. (Baracán a keresztelő nem járt együtt előkészületekkel, a gyermekágyas asszony gondozása is - a családtagokon kívül - egyetlen személy feladata volt: a komaasszonyé.) A lakodalom hetében számos munkát végeztek társas formában. A társulás alapja valamennyi esetében a rokonság, sőt a közeli rokonság volt (nagyszülők, szülők testvérei, keresztszülők családja). A disznótor, a baromfi feldolgozása, a lakodalmi ételek 52
