Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)

2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben

ezért nem volt kb. 1930 és napjaink között csak egy példa arra, hogy szomszédok összekülönböztek.

2.7. Munkaszervezet

Szabó László összefoglaló jellegű tanulmányában áttekinti és megközelítésük szempontjából értékeli, csoportosítja mindazokat az írásokat, amelyek célja a társas munkák vizsgálata volt. „A vizsgálatból azonban a legtöbb esetben kimarad az a társadalommal szoros kapcsolatban levő munkaszervezeti rendszer, amely minden korban biztosította a kisparaszti termelés zökkenőmentességét” (Szabó L. 1997a, 13).

Szendrey Ákos és Fél Edit alapozó kutatásai után, amelyeknél korábban a kérdés fel sem vetődött a néprajzban, sokáig külsődleges szempontok szolgáltak a munkák rendszerezésének alapjául (Szendrey 1938b; Fél 1940). Kivételt ez alól Szabó László szerint elsőként Varga Gyula szatmári társas munkákkal foglalkozó, de csak 1991-ben megjelent írása jelent, amely a rendszerezés alapjául a társas forma létrejöttének okát teszi meg (Varga Gy. 1991). Ezzel a hozzáállással tudott leginkább azonosulni Szabó László is, amikor saját rendszerét kialakította. Amellett, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a társas munka a paraszti munkaszervezetnek csupán egyik része, a társas munkákat a következőképpen csoportosítja:- gazdasági szükség következtében létrejött társas munkák;- szórakozás miatt létrejött társas munkák;- rituális célokat elősegítő társas munkák;- külső organizációs hatásra létrejött társas munkák.

1982-ben, a palóc terület népi társadalma kutatásának segítését célzó kérdőívében, majd 1997-ben, a munkássága gerincét összefoglaló tanulmánykötetben a társas munkákat el is helyezi a többi munkaszervezeti forma; az egyéni munkák, a - családformákként tovább bontható - családi munkák, az egyszerű kooperáció, az alárendeltségi viszonyon alapuló munkaszervezeti formák, a szocialista korszak munkaformái között (Szabó L. 1982b; 1997c).

A mögötte álló, sok-sok tájegységet érintő kutatásra alapozva állapítja meg, hogy a társas formát igénylő munkák résztvevői vidékenként különböző alapon szerveződő csoportok. A szerveződés alapja nagyon gyakran nem a rokonság, a család, a műrokonság, sőt nem is a lokális közelség, hanem a vagyoni csoporthoz tartozás, amely sokfelé „sokkal tisztábban kivehető csoportosulás, mint a rokonsági” (Szabó L. 1997a, 22).

Baraca is, mint az alábbiakban remélhetőleg kiderül majd, leginkább a vagyoni alapú társulással jellemezhető egy-egy társas formát igénylő munka tekintetében. A vagyoni besorolás alapja pedig a falu paraszti társadalmában a földbirtok volt. A 19. században befejeződő, szántóföldet gyarapító irtások óta határa erdőn kívül eső részének kb. 80%-a szántó, 10%-a rét, 10%-a legelő. A szántó kb. 1500 magyar holdat tesz ki, tehát 150-150 holdnyi a rét és a legelő. Erdeje - öt határrészben - kb. 120 magyar hold. Baracán a szövetkezetesí48