Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben
A jó keresztszülő beleszólt a vallásos életébe. Idegenekkel szemben viszont pártolta. Ha a gyerek nem is fogadta meg a tanácsot, de nem feleselt a keresztszülővel, a szülőkkel néha feleselt. A keresztgyerek húsvétkor feltétlenül elment a keresztszülőkhöz. Karácsonyra ajándékot kapott, búcsúkor a sátornál is vett neki valamit a keresztanya. Ha sikerült, ha nem, a komaságot állni kellett. " A bérmakeresztszülőt viszont a bérmálkozó egyedül választotta ki. A „lógókomaság' férfiak és nők körében egyaránt szokás volt még az 1970- es években is. Az asszonyok „csigacsináló”-ban ittak komapoharat, később is „komaasszony"-nak szólították egymást, de férjük, gyerekeik, nem tekintették rokonnak az ilyen komaasszonyt. A férfiak kocsmai keresztapát választottak maguknak, mielőtt katonának mentek. Az ilyen „keresztgyerekek’’ még a legutóbbi néhány évben is keresztapának, „kereszt"-nek szólították keresztapjukat. Beszélgetőtársaim szerint Baracán egy-egy nagyobb családi munka sem a vér szerinti rokonságot, sem a műrokonságot nem mozgatta meg. Pl. házépítéskor a kőműves és az ács szakmunkáján kívül minden más munkát a család végzett el, azaz a férj és a feleség, esetleg velük egy udvarban lakó szüleik, ha még munkaképes korúak voltak. Soha nem fogtak össze építkezés esetén visszasegítés fejében, mindenki magának dolgozott. A kölcsönös segítség egyedül a disznótorokat jellemezte, jellemzi ma is. A földművelés munkái terén kénytelenek voltak összefogni, de azt, hogy az egymást segítés semmi más téren nem mutatkozott meg, a falubeliek igen negatívan ítélik meg. „Egymáshoz szólni se volt idő, annyira kellett dolgozni. Senki senkinek nem segített, mindenkinek volt dolga, csinálta a magáét. Ettől nagyon megkeményedik az ember.” A gazdasági emelkedés iránti igény tehát olyan irányba terelte a családokat, amely viszonylag korán - egyébként inkább csak református falvakra jellemző - egykézéshez, a munkaszervezeti formákban pedig a családok erőn felüli önállósulásához vezetett. A család és a rokonság fenti intézményeinek terminológiája az emlékezetben élő legkorábbi és a jelenlegi állapot között szinte semmi eltérést nem mutat. Összegezve Baracán ma is az alábbi terminológia ismeretes (a - hivatkozó, b - megszólító, c - összefoglaló terminusok): Konszangvinikus rokonság - egyeneság +4. +3. a) atyusom, mamám édesapja, öregatyus, mamám édesanyja, mamikám, Priez mama; b) öregatyus, mama, mamikám; c) dédszülők; +2. a) Priez atyus, atyusom, az én nagyapám, Priez mama, édesmama, mama; b) Priez atyus, atyus, nagyatyus, atyuska, Priez mama, mama, édesmama (mai gyerekek: papa, mama); +1. a) az én apám, édesapám, édesapa, apa, az én anyám, édesanyám, édesanya, anya; 39
