Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)

2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben

„válakoztak", és valamennyien egy családból származtak, származnak. (Ma hat ház áll az utca ezen oldalán, és beszélgetó'társaim valamennyien emlékeznek arra az időre, mikor minden telken azonos nevű család élt.)

Valamennyire nyomon követhető földbirtokuk sorsának alakulása is. Azokban az esetekben, amelyekben a telkeken ma vagy a közelmúltig élő családok földbirtokkal együtt vették meg a házat (és ez a 20. század első felében törvényszerű volt), földjeik minden dűlőben szomszédosak egymással. Ebbe a rendbe azok a földbirtokok is beleillenek, amelyeket más falubelieknek az e falurészben lakók adtak el. Ugyanez az erdőre is jellemző. Mindez egy többszöri birtokosztódásra, ugyanakkor közös családi eredetű tulajdonra enged következtetni.

Annak ellenére, hogy a fenti adatok között egy olyan sincs, amely a húsz-harminc tagból álló nagycsalád meglétét bizonyítaná, a falu társadalma ezeket az eseteket nagycsaládi együttélésnek tekintette. E tényt támasztja alá az is, hogy beszélgetőtársaim valamennyien „válakozás"-nak nevezték a külön házba költözést. Elmondták, hogy szerintük mi vezetett „válakozás”-hoz”, mit jelentett ez a gazdálkodás szempontjából.

Leginkább - Veres László mátraderecskei kutatásának eredményéhez hasonlóan - az asszonyok szándékával és a gazda halálával magyarázták a „válakozás"-1 (Veres 1978, 124).

„Ha az anya halt meg, az még nem vitte szét a családot, csak ha az apa.”

„Erre [a „válakozás”-ra - G. A. megj.] az asszonyok vágytak. Nem ok nélkül. Nem volt az asszonynak szabadsága. "

„Ha egy család szétválakozott, akkor már nem közösen gazdálkodtak. Ha nagyobb probléma volt, disznótor stb., akkor összehúztak, segítették egymást. Ha egymás mellé építkeztek, vagy ha nem is, közösen használhatták a boronát, ekét, szekeret. Hogy szomszédok maradtak-e, az a lehetőségektől függött. Ha lehetett, egymás mellé építkeztek, hogy például a csűr egy ideig még közös maradjon. Ha egymás szomszédságában egy vezetéknevű családok laktak, az annak a biztos jele, hogy az apáik vagy nagyapáik testvérek voltak. Úgy is nevezték őket, hogy egy válakozásból valók. ”

Adatközlőim véleménye szerint a nagycsalád megszűnésével járó szabadság jó volt, még ha voltak is hátrányai. „Most másképp van, mindenkinek magának kell gondolkozni, nem mondja meg a gazda, hogy másnap ki hova megy és mit csinál. "

A 20. század elején is általános, a század negyvenes éveinek végétől pedig kizárólagos családforma Baracán a kiscsalád. Nem egy esetben ez napjainkig három generáció együttélését jelenti. Az ilyen családokat - főként a családi gazdálkodás időszakában - mindig a legmunkaképesebb férfi, először a legidősebb, aztán a fia, veje irányította. A második világháború vége óta ez a családforma is módosult. Ha a szülők, a gyerekek és az unokák generációja egy udvaron él is, mindenképpen külön konyhájuk, különbejáratú lakásuk van ugyanabban a házban.

Kezdetben a kiscsalád élete valamennyire hasonlított a nagycsaládéhoz. Annyiban legalábbis, hogy a menyecske helyzete itt is „attól függött, hogy milyen volt az anyós. Ha lelkiismeretes volt, nem mindig a hibáját látta a fiatalnak.

31