Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
4. A település mai etnikai képének kialakulása
nyok tökéletes ismerete birtokában. Ebben az esetben a falu mint közösség „mi”-ként állt szembe a kívülálló, idegen „ó'k”-kel, még akkor is, ha benne a két etnikum élesen elkülönül (a Mi-Ők szembenállás alapvető csoportélményéről lásd Katona 1996, 59; Lampl 2000, 62). Mindezek arra engednek következtetni, hogy az erős és népes paraszti közösség térben tartotta magát távol a cigányoktól, kezdetben a két etnikum szegregált településen élt. A cigányoktól is igazodást követelő értékrendjük az idős cigányok életében ma is meghatározó. Az 1960-1970-es években a fizikai térben ugyan közelebb került, sőt keveredni kezdett a cigányok és a parasztok lakóhelye, de ez nem hozott magával életmódbeli, értékrendbeli hasonulást, sőt az ebben az időben kiskorú generációt nevezik ma a parasztok „haszontalan"nak. A fizikai térbeli közelség tehát viselkedésbeli, társadalmi térbeli elhatárolódáshoz vezetett. Az idősebb generációk egykori közös szórakozása a mai Baracán teljesen elképzelhetetlen. A kisebbségbe került parasztság életmódjában nem követi az immár többségi cigányságot, hanem a korábbi arányokból adódó sémáknak megfelelően saját helyzetét szeretné dominánsnak érezni. A 80%-os többségbe került cigányok idősebb nemzedékei viszont úgy viselkednek, mint amikor kisebbséget alkottak. A fiatalok az idősekkel ellentétben nem törekszenek arra, hogy megfeleljenek a parasztok elvárásainak. Arra, hogy ez a parasztokat miképpen érinti, az idősek és fiatalok - erdejükkel kapcsolatos - eltérő reakciója világít rá. Következtetésként azt szűrhetjük le, hogy Baracán cigányok és parasztok együttélése problémamentesebb (vagy a problémák felszínre kerülését erősebben akadályozó) volt abban az időben, amikor arányuk a településen belül fordított volt, mikor a cigányoknak az erős paraszti közösség elvárásaihoz kellett igazodniuk. Ezt ők maguk is pozitívan ítélik meg, szükségesnek tartják, tükrözi az öreg cigányok néhány - már említett - megnyilatkozása csakúgy, mint pozitív megítélésük a parasztok részéről. Azt, hogy nem az idősebbek emlékezetének fiatalkori életüket megszépítő működéséről van szó, a cigány fiatalok egykét (szintén véletlenszerűen tapasztalható) megjegyzése is jelzi. 1990 óta az önkormányzati választások során a polgármesterjelöltek között mindig volt cigányjelölt is. Mégis, csupán a két utóbbi választás során győzött cigány jelölt. Ebben először az is szerepet játszott, hogy a kb. 60 fős paraszt lakosságból négyen(!) is indultak a polgármesteri címért. Ezzel szemben a 300 fő fölötti cigány lakosok közül csak egy jelölt volt. Főleg a fiatal cigányok adnak hangot azon véleményüknek (apróbb ügyintézésbeli gondokat tapasztalva), hogy „a polgármesterség nem való cigánynak. Legközelebb parasztot kell választani. ” Ezzel ellentétben 2006-ban ismét cigány polgármestert választottak, ugyanazt, akit az előző ciklusban. Fontos azonban megjegyezni, hogy a versengésben szavazatai alapján második egy nem cigány jelölt lett, akire - a kapott szavazatok számából ítélve - a cigányok közül is sokan szavaztak. Esélyei nem voltak jók, mivel pár évvel ezelőtt elköltözött Baracáról, csak a választás kedvéért jelentkezett viszsza állandó lakosnak. Az önkormányzati választás körüli „közbeszéd’’-ben megfogalmazódott, hogy az illető sokkal több szavazatra számíthatna a cigányok körei-116