Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)

4. A település mai etnikai képének kialakulása

Bíró A. Zoltán magyarázata szerint „az emberi környezetek többfélesége a hozzájuk való viszonyulás többféleségéből adódik: bennük személyes történetek rakódnak le, amelyeknek addig van értelmük, amíg van, aki azt kiolvassa és megélje” (Bíró 1991, 48). Ugyanerre az álláspontra helyezkedik Tóth Zoltán is, aki szerint a települést társadalma működteti, és ez a viszony a másik oldalról szemlélve is jel, „a település ilyen módon tükör is, tükrözi a helyi társadalom mindenfajta viszonyait” (Tóth 1997, 13). Esetünkben ez azt jelenti, hogy az egykori paraszti közösség téralakító munkájának, jelenlétének ma nincs értelmezője, folytatója, ugyanakkor a településen belüli etnikai átrendeződés is nyomot hagy a településképben, ami viszont a falu nem cigány lakói számára idegen. Eszerint a két egymás mellett élő etnikum más-más településen él, már ami a település tudati képét illeti.65 66

4.7. Találkozási pontok

A két egymás mellett élő etnikumnak elsősorban találkozásaik során alakulhatott, alakult ki véleménye a másikról, Baraca esetében nem beszélhetünk alaptalan, tapasztalatokat nélkülöző etnikai előítéletességről. A rendszeresnek tekinthető, családi kapcsolatokból adódó alkalmakon kívül a mindennapos, „véletlen” találkozásoknak is erős véleményformáló szerepe van.

Baracán a megkérdezettek véleménye szerint némi eltérés mutatkozik a parasztok cigányokról kialakult véleménye és a velük szemben tanúsított viselkedés között, ha egy-egy ember vagy egy-egy család kapcsolatáról van szó. Család családdal ugyanis csak olyan esetben találkozik, ha állandónak mondható kapcsolat van közöttük. Ilyen kapcsolat cigány és paraszt család között általában csak akkor létezik, ha az a szövetkezetesítés előtti időben gyökerezik. Ezeket a kapcsolatokat rendszerint műrokonsággal erősítették meg, bérmakeresztszülő és keresztgyermeke között szilárdultak meg, pártfogó-pártfogolt jelleget öltve.56

65 A mentális térés az aktivitási tér tulajdonképpeni különbségét, egy-egy hely mentális és használatbeli jelentőségének lehetséges viszonyait Sztankó Péter vizsgálta meg bodrogközi települések kapcsán (Sztankó 1999).

66 Azt, hogy a cigányok valóban pártfogót választottak, amikor a parasztasszonyokat hívták meg bérmakeresztanyának, alátámasztja, hogy a bérmakeresztanyák valamennyien viszonylag nagy birtokon gazdálkodó családokból valók. A paraszti lakosság 41%-át kitevő, 1940-ben és előtte született tizenkilenc személy közül - eleve kizárva azt a hét embert, akik az utóbbi húsz évben költöztek be a faluba, általában a pusztákról - tizenháromnak van cigány bérmakeresztgyermeke, és egyikük családja sem a 6-10 holdon gazdálkodó kisparasztok közé tartozott. A fennmaradó hat személy közül csupán egyikük családjának volt nagyobb birtoka, ő tekinthető kivételnek. Két másik asszony idegen faluból jött férjhez Baracára, hárman pedig földtelen családból származnak. Beszélgetőtársaim is alátámasztották ezt a megállapítást: „Gazdagot választottak inkább. A cigánynak nem vettek nagy korozsmát, de a cigánynak mindig tartoztak. Nem vettek neki úgy, mint a parasztnak, mert parasztnak öltözet ruhát vettek, a lagzijára edényfélét. A cigánynak ezt nem adták, de a cigánynak mindig adtak. (Pedig ha adsz, elvinnék a szemed világát is. A hitelt meg nem szeretik megadni... ")

111