Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
4. A település mai etnikai képének kialakulása
lésként élik tehát meg házaik elhanyagolt állapotát, az saját igényeikkel összhangban alakult, alakul, természetesen saját értékrendjüket tükrözi a falusi térben; míg a paraszti közösség tagjai számára ugyanez negatív jelenség, ők ezeket a házakat még eredeti tulajdonosuk nevével egyeztetve tartják nyilván mentális térképükön. A lakóhely az értékrendnek megfelelő hasonló alakulásáról számol be Nemes Nagy József (Nemes Nagy 1998, 83). (Lásd a 4. képet a Mellékletben, melyen az 1. képen szereplővel azonos gazdasági helyzetű nagygazda egykori háza szerepel.) A lakóházak és udvarok használata tehát annyiban mutat etnikumhoz kapcsolható eltérést (Baracán), hogy míg a parasztokra az jellemző, hogy aktívak lakóterük, környezetük alakításában, a cigányok hozzájuk képest - passzív átvevői, felhasználói ugyanezeknek a tereknek, ezáltal nagyobb mértékben engedik érvényre jutni a leromlás - egyébként természetes - folyamatát. Ez vezet általában is, vezetett Baraca esetében is (többek között) a Kocsis Károly és Kovács Zoltán tanulmányában „lakáspiaci erózió”-nak nevezett jelenséghez (Kocsis-Kovács 1991, 83). Ezek a cigánysághoz köthető lakóházak uralják ma a települést, az ilyen formában megragadható cigány etnikai tér az egész települést átfogja, a lehetséges legvégső határig kibővült. 4.6.2. A nyilvános terek Baracán a nyilvános terek a 20. század második felében elveszítették korábbi jelentőségüket. Alapvetően a paraszti munkához kapcsolódó terek, a szántók, a rétek, az erdők, a legelők jelentették a nyilvános terek egyik legfontosabb csoportját. Használatuk a paraszti közösség életében elsősorban a mindennapi tevékenységhez, a munkához köthető, annak függvényében tekinthető rendszeresnek, szabályszerűnek. A munkaritmus megszabta használat a szövetkezetesítéssel teljes mértékben megváltozott ugyan, de mielőtt az elköltözések „végzetes” hulláma megkezdődött volna, részleteiben nem, de lényegében változatlan maradt e terek és használóik kapcsolata: továbbra is a munka rendszerezte és szabályozta azt. A nyilvános terek másik fontos területe a falu központi része, a templom előtt kiszélesedő utca. Ez a hely a település paraszti társadalma számára az egyik legrangosabb, innen indul a templomhoz vezető út, ezt a teret övezi a papiak, az iskola, újabban az óvoda, a kultúrház és az út melletti kereszt körül kialakított fás rész. A falu nem cigány lakói ezt a teret - megfelelő alkalmakkor - ünnepivé tették. Csakis ünnepek alkalmával használták csoportosan, ilyenkor megjelent itt az egész közösség, akár valóságosan, akár képviselői által. Ezen kívül vasárnaponként, a szentmise után itt álltak meg a férfiak beszélgetni, sőt - kisebb számban ugyan - ez ma is jellemzi őket. Baraca egykori népének vallásosságáról templomán (és a szomszéd falvak lakóinak véleményén) kívül a katolikus vallásgyakorlásra jellemző módon a falusi tér néhány vallásos funkciójú eleme is tanúskodik (vö. Bartha 1990, 220). A falu belterületén négy kereszt található: egy a templom előtt, egy a falu központ108
