L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)

3. A kopjafák formája, anyaga, tartósítása, talapzata

nál, amelybe még bizonyos adalékokat is tesz (pl. terpentint). A kész kopjafát háromszor keni le, majd a felállítás után még egyszer.

15. kép: Kopjafa tartósítása égetéssel, füstöléssel (Őrsújfalu 1981 Szarnák Mihály archívumából).

Sok esetben az állíttatok a felavatás után nem törődnek a kopjafával, így ezek állaga nagyon leromlott. Néhány fafaragó nagy figyelmet fordít az általa készített emlékoszlop konzerválására a felavatást követő időszakban is: többször átkenik, átfestik, hogy megvédjék a korai enyészettől. Sidó Szilveszter búcsi fafaragó különös gonddal óvja alkotásait. Ennek egy példáját 2005-ben a következőképpen mesélte el:

„Egy időre hazahozattam a Baróti Szabó Dávid kopjafáját Dunaradványról, mert konzerválni kellett, nagyon megszürkült. Most már vannak újabb anyagok, amelyek jobban konzerválják a fát, időállóbbak és vízállók. Én kértem, hogy hozzák el, és szépen átkentem. Most már van olyan anyag, amivel ha bekenem, már nem szürkülnek meg, mint pl. a dunamocsi kapu se, mert azt már ezzel kentem le."

A másik dunaradványi kopjafát, amelyet a világháborús emlékmű egyik elemeként állítottak, teljesen ki kellett cserélni, mert tönkrement. A másolatot Sidó Szilveszter készítette el.

Az I. Vízkeleti Falunapon felavatott kopjafát a falu határából nőtt akácból faragta Nagy Géza fafaragó. A rendezvény műsorvezetője ünnepi beszédébe is belefoglalta a kopjafák anyagával kapcsolatos tudnivalókat, s egyben fény derül a tudósításból a faanyag tartósításával kapcsolatos „kulisszatitokra” is:

64