L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
10. A kopjafák "származékai"
egésznek a középpontjában helyezkedik el az államalapítás, a magyarság szimbóluma, a Szent korona. Századunkban a galambbúgós nagykapu a magyarság identitásának megtartása a külvilág felé közvetítő jelképe lett. Fennmaradásukkal a nemzet továbbélésében és harmonikusabb fejlődésében lehet nagy szerepük, hiszen ezek a kapuk az élet díszei." (Smídt 2002, 57) Az Udvardon 2000-ben felavatott millenniumi székelykaput is ő faragta, amely egyelőre emlékműfunkciót tölt be (57. kép). A következő hazafias felirat olvasható rajta: „ÓH, UDVARDI EMBER, / SORSOD BÁRHOVÁ HAJT / LÉGY TE MINDENÜTT / EGY ÚRANGYALA HARANG! / MIKOR TÉRDRE HULLSZ / AZ ÚRANGYALÁRA, / ÓH UDVARDI EMBER /GONDOLJ A HAZÁDRA!” A székelykapuk megrendelői nagyon büszkék ezekre az alkotásokra, Bart község polgármestere például azzal a feltétellel támogatta anyagilag egy, a Kárpát-medence magyarságát bemutató kötet megjelentetését, ha a falu temetőjének bejáratánál álló székelykaput ábrázoló fénykép is szerepel a szlovákiai magyarságról szóló fejezetben. A kaput ábrázoló felvétel a szlovákiai magyarság néprajzát bemutató alfejezetbe került, mégpedig úgy, hogy a fejezet szerzőjével nem is közölték, csak a kötet megjelenésekor szerzett tudomást a felvétel közléséről (Liszka 2000, 104). Adatgyűjtésem során Szlovákia különböző magyarlakta vidékein arra is igyekeztem választ kapni, hogy a megkérdezetteknek mi a véleményük a székelykapuk állításának egyre terjedő szokásáról. Kutatásaim eredményei reprezentatívnak természetesen nem tekinthetőek, de valamit talán mégis kifejeznek. Az adatközlők több mint a felének egyáltalán nem tetszik ez a szokás, s azt is kifogásolták, hogy miért kell erdélyi fafaragókat hívni, amikor a mi vidékünkön is kitűnő mesteremberek vannak. Véleményük szerint inkább a vidékre jellemző kapukat kellene faragni a székelykapuk helyett. A petresi kapu kapcsán néhányan azt mondták, hogy az tulajdonképpen nem is hasonlít a székelykapura. Lényegében ugyanolyan vélemények hangzottak el, amilyet a Felvidék visszacsatolása alkalmával, 1938-ban állított díszkapu kapcsán megjelent írásban fogalmazott meg az egyik szerző a Sajó-vidék c. rozsnyói regionális hetilapban. Tehát ma sem mindenki lelkesedik az erdélyi motívumokért, sokkal szívesebben látná viszont a helyieket. Az általam megkérdezettek szűkebb felének viszont tetszenek a székelykapuk, és örülnek annak, hogy nálunk egyre több van belőlük. Két idősebb adatközlő azt is megfogalmazta, hogy az erdélyi magyarok az igazi magyarok. székelykapuk állításával kapcsolatban számos magyarországi adatról van tudomásunk. Különleges jelenségnek számít a rudolftelepi, itt „1999. október 21- én került átadásra a helyi bányász népművészek által elkészített székelykapu, a Magyar Bányászhimnusz kapuja. A kapu két oldalán emléktábla található.”163 164 165 163 http://www.menet.hu/rudolftelep/turizmus.html. 164 http://hungarianconsulate.co.nz/kapu_en.html 165 Az információért a Münchenben élő Vajda László professzornak tartozom köszönettel. 142
