L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
10. A kopjafák "származékai"
10. A kopjafák „származékai” Az 1989-es rendszerváltás után számos olyan fából faragott emlékművet állítottak, amelyek több vonatkozásban is kötődnek a kopjafához. Ez elsősorban formai szempontból értendő, mivel ezek számtalan olyan elemből állnak, amelyeket külön-külön kopjafáknak tekinthetünk, s általában a díszítmények is nagy hasonlóságot mutatnak. Több ilyen jellegű emlékművet a helyiek kopjafának is neveznek annak ellenére, hogy nem egyetlen oszlopról van szó. 10.1. Székelykapuk A székelykapuk szorosan kötődnek a kopjafakultusz elterjedéséhez. A közvélemény ezeket ugyanúgy erdélyinek/székelynek, s ugyancsak ősi népművészeti alkotásnak tekinti. Mivel nagyon sok párhuzamos jelenség mutatható ki a kopjafák és a székelykapuk elterjedését, szimbólumvilágát és megítélését illetően, fontosnak tartom, hogy részletesebben kitérjek erre a magyar nemzeti szimbólumnak számító objektumra is155 156. Az első székelykaput a mátyusföldi Királyréven Kollárik Dezső faragta háza kapujaként még 1988-ban. Hogy miért éppen székelykapu mellett döntött, a következőket mesélte az újságírónak: ....A székelykapuhoz úgy jutottunk el, hogy már itt volt a kapunak szánt konstrukció és éppen a vasoszlopok beásására készülődtünk, amikor láttuk a televízióban, hogy miként rombolják a falusi házakat és a székelykapukat Erdélyben. Ekkor a feleségemnek támadt az az ötlete, hogy mi is készítsünk egy ilyet (...) Ismerősöktől szereztem tölgyfát, amelyet ezután egy évig szárítottam...'”“ Érdemes idézni az újságcikk további részét is, mert értékes információkhoz juthatunk általa, és pontos képet nyerhetünk arról, milyen célok vezérelték a faragót a szimbólumok kiválasztásakor: ....Mivel nem szerettem volna giccset készíteni, a feleségemmel igyekeztünk utánanézni az eredeti mintáknak. Elsőként egy külön fadarabon tulipánnal próbálkoztam (...)’’ Eredetileg nem voltak címerek a kapun, de később, amikor már elegendő forrásanyaguk volt, rájöttek, hogy ez az egyik leggyakoribb díszítőelem, így az akkor még csak készülő kerékdobókra öt is felkerült belőlük. A magyar, a Kossuth- és a székely címer az Élet és Tudomány egyik (címerekkel) foglalkozó számából származik, 155 Magának a székelykapunak az eredetére vonatkozóan lásd: Viski 1929. 156 Tuba Lajos: Jelenlétünk hirdetői. Székelykapuk Királyrévröl. Vasárnap 1995. január 15. 9. p. 139
