L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
8. A kopjafák funkció szerinti csoportosítása, tipológiája
8. A kopjafák funkció szerinti csoportosítása, tipológiája Boros Géza az 1956-os kopjafákat három fő kategóriába sorolja: 1.) haláljel-kopjafák; 2.) temetői kopjafák; 3.) emlékmű funkciójú kopjafák. Az első csoportba csupán néhányat tud besorolni. Ilyenek például a mosonmagyaróvári sortűz helyén álló, vagy a 301-es parcellát jelölő kopjafák is. A temetői kopjafákat egy átmeneti típusnak tartja a haláljel-kopjafák és az emlékmű-kopjafák között: „Többségében emlékműként funkcionálnak, jelentésük azonban a temetői környezet határozza meg, ami által a kegyeleti jelleg, a mártíromságra való utalás dominál, szemben a köztéri kopjafák általánosabb jelentéstartalmával. Lehetőleg a temető megkülönböztetett pontján (a bejáratnál, a ravatalozó mellett) helyezik el őket.” A legnagyobb számú csoportot az emlékmű funkciójú kopjafák képezik. Ezeket általában magának a történelmi eseménynek vagy elvont személyeknek („áldozatoknak”) és konkrét személyeknek állítják (Boros 1997, 88-91). A Sütő-Báli szerzőpáros az Erdélyben állított kopjafákat tipológiailag 6 fő csoportba sorolja: 1.) konkrét személyek emlékére állított kopjafák; 2.) valamilyen tragikus esemény helyszínén felállított kopjafa, haláljel; 3.) különböző, nem a származás szerint szerveződő csoportok hagyományteremtése során emelt kopjafák; 4.) történelmi emlékhelyeken, hivatalos szervezetek által állított emlékmű kopjafák; 5.) a kopjafa-revival suvenir megnyilvánulásai; 6.) a kopjafa-revival egyéb tárgyiasult formái (Sütö-Bali 2002, 282-284). Ezt a tipológiát nem alkalmazhatjuk egyértelműen a szlovákiai magyar tájakon állított folklórkopjafákra, hiszen azoknak egészen más a történelmi-néprajzi háttere, esetükben nem beszélhetünk revivalről. Nem a mi tájainkon elterjedt faragott református vagy evangélikus sírjelek változatai terjedtek el nemzeti szimbólumként, hanem az Erdélyben, különösen a Székelyföldön használatos fejfák/kopjafák sírjelek „felfedezésének” hatására jelentek meg, majd terjedtek el fokozatosan. Az állítási alkalmak alapján a szlovákiai magyar tájakon állított kopjafákat/emlékoszlopokat a következő kategóriákba sorolhatjuk: 1. Konkrét személyek emlékére állított kopjafák 2. Olyan általános magyar történelmi eseményekre állított kopjafák/emlékoszlopok, amelyekről az egész magyar nyelvterületen megemlékeztek 3. „Szlovákiai magyar” történelmi események emlékére állított kopjafák 4. Lokális és regionális rendezvények emlékére állított kopjafák 5. Magánemberek telkén szoborként vagy valamilyen jelként funkcionáló kopjafák Ezeket a csoportokat a következőképpen tagolhatjuk: 129
