L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)

6. A kopjafák készítői

„Ami a faragást illeti: ezek az erdélyi élmények mély nyomokat hagytak bennem. De arra nem gondoltam, hogy én is csináljam. Soha nem láttam faragókat dolgozni, nem ismertem a szerszámokat. Aztán annyi történt, hogy amikor katona lettem, unatkoztam, s akkor volt időm arra, hogy ezeket a felgyülemlett élményeket feldolgozzam, s akkor azt mondtam, hogy kopjafa, de nem gondolkoztam ilyen nagy méretekben, mint most. Akkor faragtam ezt a három kis kopjafát, amit most is őrzök...’’

30. kép: Sidó Szilveszter a Bátorkeszire faragott kopjafa mellett búcsi háza udvarán 2000-ben (Sidó Szilveszter archívumából).

Amikor a katonai szolgálat letöltése után a csallóközi Csicsón kapott állást, megismerkedett a Nagy Gézával, akivel 1986-ban közösen faragták meg legelső nagy méretű kopjafájukat:

„Amikor hazajöttem a katonaságtól, Csicsón kaptam állást, én Búcson laktam. Búcstól ez a járás legtávolabbi pontja, ebből adódott, hogy albérletben laktam, így rengeteg időm volt. Csicsón van egy Nagy Géza nevű fafaragó, akinek »művísz« volt a beceneve. Kapcsolatba kerültem vele, egyszer elvittem neki a három kopjafát, amit a katonaságnál faragtam. Ez 1986-ban volt.

Ott volt az a bizonyos kastély, ami most már ismét magántulajdonban van. A Nagy Géza odahozott egy hatalmas fatörzset, diófa volt, ami nem nagyon alkalmas fafaragásra. Valahonnan voltak a Gézának a fafaragáshoz alkalmas alapszerszámok: bunkó, véső, és azt mondta, hogy ha csináltál kicsit, akkor most faragj nagyot is. Én azt gondolom, hogy magamtól el nem kezdtem volna kopjafákat faragni, nem gondoltam volna, hogy én valaha egy nagyméretű kopjafát faragjak. Nagy Géza Erdélyben sem volt azelőtt, én vittem el, és akkor még nem faragott. A diófából megfaragtuk a kopjafát, Géza faragta tulajdonképpen a lyukat. Kolompfának neveztük el, mert volt benne egy kolomp.”

99