Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
IV. A megye etnikai arculatának alakulása és az etnikai határ változása Trianontól a párizsi béketárgyalásokig (1920 - 1947)
Az 1930-as gömöri etnikai határt két módon lehet értékelni: 1. Több száz éves távlatban az 1930-as adatok alapján meghúzható etnikai (nyelv-) határ is beleilleszthető az eddigi sorba, azaz történeti metszetben ez a népszámlálás is az eddigi és stabil nemzetiségi választóvonalat jelöli. 2. Ha azonban azt vesszük figyelembe, hogy 1921-hez képest milyen változások történtek, azaz lehetőség van egy már sokkal árnyaltabb kép megrajzolására, akkor szembetűnőbbek a változások: Osgyán, Rimaszombat, Felfalu, Sajóháza, Rozsnyó esetében (a két város kapcsán is) délebbre tolódott az etnikai választóvonal. Az 1930-as megyei szintű adatok is a határok meghúzása után beindult etnikai folyamatok betetőzését mutatják. 1910-hez képest 30 ezres magyar veszteség érte az egykori vármegye területét. Ha a bizonytalan „külföldi" vagy nem rendezett állampolgárságúak számát a magyarokhoz adjuk, akkor is az 1910-es szám harmadával csökkent a magyar etnikum. A szlovák nemzetiség viszont ugyanilyen számban növekedett. Összességében a megye ebben az évtizedben is megmaradt vegyes nemzetiségűnek, de ellentétes előjelű bipolaritással, azaz a magyarság 1910-es megyei abszolút többségét (54,7%) a szlovák abszolút többség (56%) váltotta fel. Az 1938-1941-es népszámlálások (Az 1938-1947 közötti időszak) Etnikai kulcsszavak:- az államhatár megváltozása,- a megye területi és közigazgatási újraszervezése és ismételt megszűnése,- kitelepítések,- lakosságcsere,- reszlovakizáció. Az 1938-as esztendő ismét egy óriási fordulatot hozott a megye életében. Ennek az évnek november második napján Bécsben aláírt szerződés alapján Magyarországhoz csatolták a történeti Gömör és Kis-Hont megye déli tiszta (90% feletti) és abszolút magyar többségű vegyes nemzetiségű sávját. Visszakerült az országhoz a megye 41%-a (Gyalay 1989, 483). Az 1938. szeptember 29-én megkötött müncheni egyezmény függelékében esett szó Magyarország Csehszlovákiával fennálló területi követeléseinek rendezéséről. Két hónapot adott a jegyzék, hogy a két ország rendezze ezt a kérdést. Ha a vitás területi kérdések megoldása ebben az időszakban nem történne meg, akkor egy nemzetközi konferencia keretében kell megoldani az államhatár problémáját. A magyar-csehszlovák tárgyalások azonnal megkezdődtek, de a magyar követelések, melyek az egész magyar többségű területi sávot visszakövetelték, nem találtak meghallgatásra. A csehszlovák ajánlat először csupán a Csallóköz átengedését tartalmazta, tehát a történeti Gömör és Kis- Hont megye területét nem érintette. A két kormány közötti teljes nézeteltérés miatt a tárgyalások megszakadtak, és a döntésért a magyar fél a tengelyhatalmakhoz fordult. A német kormány - Franciaország és Anglia érdektelenségre 94
