Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
IV. A megye etnikai arculatának alakulása és az etnikai határ változása Trianontól a párizsi béketárgyalásokig (1920 - 1947)
sokszor az alapadatok megbízhatatlansága miatt - több település esetében (Csetnek, Mikolcsány, Miglészpataka, Gömörnánás) bizonytalan. Az 1921-es etnikai adatok eddig nem önálló térképlapon jelentek meg, hanem az 1919-es számok ellenőrzésére lettek felhasználva. Ha azonban megszerkesztjük az 1921-es térképet, akkor figyelemmel kell lenni egy új százalékos értékhatár megjelenésére. A magyar és csehszlovák népszámlálások gömöri nemzetiségi eredményeit tartalmazó eddigi térképek százalékos skálái az etnikai határ finom megközelítését (40-49%, 50-59%) célozzák. Az egyéb tartományokat pedig egyenlő részarányokra bontottam fel. 1921-től azonban „borul” a skála alsó tartománya, mivel egy új értéktartományt, a 20%-os nemzetiségi kategóriát is alkalmazni kell.116 Az előző évszázadoktól eltérően ugyanis ez az az év, amelytől jogi, törvényi értelmezést is kapott a telepüiési etnikai kevertség. A trianoni döntés óriási jogi fordulatot eredményezett, ugyanis a gömöri falvak magyar lakossága nemzeti kisebbségi státusúvá vált. Az 1920-as csehszlovák nyelvtörvény a kisebbségi lakosai számára csak abban az esetben és ott biztosította a nyelvhasználati jogokat, amennyiben az illető bírósági járás területén számuk eléri a 20%-os arányt. Ugyanez vonatkozik a települési önkormányzatok ún. ügyviteli nyelvére is, amit ugyan szabadon választhat meg az önkormányzat, és a kisebbség nyelvén is be lehetett a javaslatokat iktatni, jegyzőkönyvezni, de az ügyviteli nyelv csak akkor térhet el az államnyelvtől, ha a településen a kisebbség számaránya eléri a 20%-ot.117 Az 1921-es népszámlálásnál is nyakatekert módon határozták meg a nemzetiséget, amely alapján összeírták az erre az évre már a békeszerződésekkel stabilizált csehszlovák államhatárok közötti népesség etnikai viszonyait.118 Az 1921-es térkép a határ menti területen nem mutat etnikai változást, sőt az 1919-esnél „megbízhatóbb” adatok inkább ismét magyar egyveretűséget mutatnak. Sokkal figyelemre méltóbbak az etnikai határ mentén fekvő települések. Nagy nemzetiségi fordulatot mutat a már említett és elemzett Csetnek mellett Miglészpataka, Rimatamásfaiva (19. táblázat). Az előbbi község szlovák, az utóbbi magyar többséget jelez. A két nemzetiség között húzódó települési lánc más pontjain - Felfalu, Csúcsom, Osgyán - bár jóval az 50% felett van még 1921-ben is a magyarok aránya, és stabil maradt az 1910-es nyelv-, ill. etnikai határ, megindult a lassú „etnikai erjedés" (7. ábra). 116 Lásd a térképeken ezt az értékskálát. 117 A nyelvtörvény részletes elemzése: Popély 1989, 49-50; Gyönyör 1994, 84-130. 118 Az 1921-es népszámlálásnál az anyanyelv volt a döntő, ez a nemzetiség fő külső jele, ezért a rovatban: nemzetiség (anyanyelv) szerepelt. A két kategória összemosásának, nem kellően definiált elkülönítésének problémájáról: Elekes 1940, 7; Popély 1991, 47-53. 80
