Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
II. A megye etnikai arculatának alakulása és az etnikai határ változása a XVIII. században
Gerlice: A település már az etnikai kevertség statisztikai meghatározásánál is gondot okozott. A XVIII. században nagyrészt rutének és szlovákok lakják, de több korabeli forrásunk is jelez magyarokat. Noha a lexikon szfnmagyarként tünteti fel, kevert etnikumúnak kellett lennie a községnek (lia 1944-1946, ll-lll.). Mint látható, az egyes községek nemzetiségi besorolásánál a korabeli források több helyen eltérnek, és ennek okát sok esetben nem is tudjuk megmagyarázni. Az úrbéri nyelvfelvétel és a lexikon adatai a fenti három településhez hasonlóan (Cakót nem számítva) más községek esetében is eltérnek (4. térkép). Nem szerkesztettem meg külön az úrbéri térképet, mivel ezek az eltérések lényegesen nem befolyásolják a megye egészének etnikai képét. Azonban a lexikonból rajzolt térképen a nyelvhatár helyzetét több ponton befolyásolják az úrbéri felvétel eltérő kimutatásai. Ezek a pontok: Gice, Lice, Meleghegy, Mikolcsány, Nasztraj, Pápocs. Egyéb települések, ahol a két forrás között differencia van: Dobsina, Gerlice, Jolsvatapolca, Lipóc, Máté, Méhi, Ratkószuha. Az utolsó és egyben a megye századvégi nemzetiségi képét tükröző térkép összeállításához használt forrás a már többször használt Vályi-féle lexikon. Vályi az adatok összegyűjtésénél az adott település nemzetiségére kérdezett rá (6. térkép). Az etnikai térszerkezet 1773 óta nem változott. Az etnikai határ Jolsvatapolca, Miglész, Gice, Lice településnégyest leszámítva pontosan ugyanott fut, mint húsz évvel azelőtt. Nem igazolják a névsorok sem ennek a négy községnek és a határtól messzebb fekvő Vizesrét 1796-1799-re bekövetkezett etnikai eltérését (mivel pl. Miglész 1828-as összeírásában egyetlen magyar név sincs, tehát nem változott meg beköltözésekkel), sem a település nemzetiségi jellegét (lia 1946, II. 33-37). Más tapasztalható viszont Dobóca etnikai anomáliájával kapcsolatban. A község magyar lakossága 1740-ben szinte teljesen kipusztult. A megmaradt református magyarokat pedig az ellenreformáció alatt elűzték, és a helyükre katolikus szlovákokat telepítettek. Ennek ellenére az 1773-as lexikon a magyart említi az uralkodó nyelvként a településen, de az úrbéri névsorban (szintén 1773) már csak szláv neveket olvashatunk. Az újratelepedés (telepítés) keretében a század második felében tehát katolikus szlovákok érkeztek a községbe, s végleg szlovákká vált a falu (Ha 1944, II. 206-210). Ebben az esetben a felekezeti és nem az etnikai hovatartozás volt a telepítésnél a lényeges (Ujváry 1994, 50). A vizsgált és felállított vegyes kategóriákból az „elegyeshez" tartozó községek terítik le egyenletesen a megyét, bár ebből sem tudunk komolyabb következtetéseket levonni, mivel az egyes kategóriákon belül a települések nagy százalékos etnikai eltérésekkel szerepelnek. Az elegyes magyar („leginkább” magyar) községek a déli területen, az egyéb átmeneti osztályokhoz tartozó települések pedig sporadikusan helyezkednek el. Ha Gömör megye etnikai viszonyait vázoljuk fel, akkor röviden szólni kell a megyében élő németekről is. A mezővárosok mindegyikében éltek (elsősorban a Szepességből) bevándorolt iparos, bányász németek, de a legnagyobb, számottevő arányokat csak Dobsinán és Rozsnyón érték el. Az előbbi településen 40
