Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

X. A jelen etnikai határviszonyai Gömör és Kis-Hont megyében

méter számít alapon) az esetleges, későbbi (és be is következett) határrendezési tárgyalásokon pontosan be lehessen majd mutatni.279

A versailles-i békerendszer következtében Csehszlovákia déli, határ menti periferikus sávjában jelentős, az anyanemzetétől leszakadt-leszakított kisebbségi (magyar) népesség koncentrálódott (Éger 1993, 36), azaz a tényleges gömöri etnikai és államhatár közé az 1910-es népszámlálás alapján egy színmagyar (90% felett) térség került. Közép-Európában, a homogén nemzetállamokra való törekvések térségében, egy ilyen óriási nemzetiségi diszkrepancia Sundhaussen szerint két lehetséges választ válthat ki:

1. Az államhatárok az etnikai viszonyokhoz (előbb-utóbb - K. R.) igazodnak.

2. Az etnikai településviszonyok alkalmazkodnak az államhatárokhoz.

Sundhaussen azt mondja, hogy az első pont megvalósulása egyet jelent a

soknemezetiségű országok nemzetállamokká való szétesésével (versailles-i békék). A második pont pedig a homogenizációs eszközök széles skáláját jelenti (kényszerasszimiláció, népességcsere vagy akár etnocídium) (Sundhaussen 1994, 5-6). Meglátását a vegyes etnikumú térségek kapcsán a gömöri kutatásaim alapján azonban szeretném tovább árnyalni:

1. ponthoz: Az etnikai határ és az államhatár drasztikus közelítése:

a) Homogén kisebbségi határ menti területek esetében: nincs átmeneti, multietnikus időszak.

b) A történeti (1900 előtti) vegyes etnikumú etnikai határ menti térségekben az etnikai kevertség arányainak hirtelen megváltoztatása.

2. ponthoz: Az etnikai határ és az államhatár fokozatos közelítése: az etnikai

kevertség, mint ennek a közelítési folyamatnak az indikátora.

a) Homogén kisebbségi etnikai területek szétesésénél: az etnikai kevertség kialakulása.

b) Vegyes etnikumú kisebbségi térségek további bomlásánál: az etnikai kevertség arányainak fokozatos eltolódása.

Az első pontban leírtak úgy értelmezhetők, hogy a többnemzetiségű országok szétesése nem jelentette egyben azt, hogy az utódállamokban az etnikai határok egybeestek az államhatárokkal, azaz a versailles-i utáni Közép-Európában és a Balkánon megmaradt továbbra is az arra való törekvés, hogy az etnikai határokat országhatárokká emeljék. Ami nem mást jelent, mint a perifériális, homogén nemzeti kisebbségi területek megszüntetését, egyben azok akár csupán vegyessé való fellazulásának elkerülését is. Ez a törekvés azonban az etnikai határ értelmezését is módosítja. Az etnikai határ ebben az esetben nem az abszolút (50% feletti) többséget, hanem etnikai kevertség nélküli homogén (90% felett) nemzetiségi területek kialakításának eredményét elválasztó éles vonalat jelenti.

279 Lásd részletes elemzést: Keményfi 1999b, 3-26.

183