Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
IV. A megye etnikai arculatának alakulása és az etnikai határ változása Trianontól a párizsi béketárgyalásokig (1920 - 1947)
jegyzetekkel, előszóval, bevezetéssel megvilágítsák, értelmezzék a deportálások jogi és történelmi hátterét, ugyanis negyven éven keresztül ezekről sem esett szó.161 A feltáró munkák közül Janics Kálmán könyve A hontalanság évei címet viseli, amely kifejezés napjainkban már többet jelent a tényleges állampolgári jogok megfosztásánál (a Kassán meghirdetett kormányprogram nyomán: 1945. augusztus 2.) (Polányi 1992, 33-34)162, és e cím („A hontalanság évei”) átfogja azt az 1945-1948 közötti három évet, melyet a magyarság számára az állampolgári jogok megvonásának következményei határoztak meg. Ha meg is szokták adni a kutatók a jogfosztottság befejezésének dátumát (1948. október 12.), amely napon a magyar kisebbség tagjai minisztertanácsi határozattal viszszakapták az állampolgárságukat, ez nem jelenti azt, hogy a frissen honosítottak hozzájutottak a kisebbségi jogokhoz is, és azt sem, hogy a meghurcoltak élete ugyanúgy folytatódott tovább, mintha mi sem történt volna.163 A „hontalanság éveiben" átéltek négy esemény köré csoportosíthatók. 1. kivándorlás (önkéntes-kényszerű), 2. deportálások, 3. lakosságcsere, 4. reszlovakizáció. Ezek bekövetkezéséhez és mindezek legalizálására először a jogi kereteket kellett a hatalomnak megteremtenie. Az első és legfontosabb kirekesztő szellemű határozat 1945 áprilisában született, amely manifesztum Kassai Kormányprogram néven került be a történelembe, és amelyben a köztársaság német és magyar lakosságát a csehszlovák állam szétverésével vádolták meg, és kodifikálták ezen nemzetiségek kollektív bűnösségét (Bődy 1992, 131). Ennek a törvénynek a jegyében - bár az 1945. nyári potsdami értekezleten a „csehszlovákok” nem érték el, hogy a németek mellett a magyarságot is kitelepíthessék az országból - megtették a csehszlovák hatóságok a magyarokat érintő megfelelő kitelepítési lépéseket. A fent felsorolt négy esemény közül - a hallgatás ellenére - a lakosságcsere folyamata jobban ismert volt a hazai közvélemény előtt, hiszen egyrészt aláírt államközi szerződés keretében (1946. február 27.) zajlott le, másrészt a folyamat eredményét közvetlen kapcsolatok kialakulásának keretében és a már áttelepítettek körében itthon felvett interjúk formájában ismerte meg a hazai lakosság.164 161 Kivételt képez Fábry Zoltán 1968-as, A vádlott megszólal című esszéje és Janics Kálmán 1979-es, sok viszontagságot megélt, és csak Bernben megjelenhetett kötete (csehszlovák kiadás: 1992), melyek kísérletet tettek a csehszlovákiai magyarság második világháború utáni megpróbáltatásainak és azok történelmi körülményeinek a bemutatására. - Fábry 1991. 77-148; Janics 1992 - az utószóban szól a szerző a könyv kéziratának viszontagságairól. Az említett kötetek Peéry Rezső szellemiségének jegyében születtek, akinek az 1945-1948 közötti években a felvidéki magyarok és saját személyes sorsának alakulásáról írt esszéi, jegyzetei csupán 1993-ban jelenthettek meg. - Peéry 1993. 162 Dokumentumok az állampolgári jogok megvonásáról. 163 A témakörben megjelent munkák részletes tudománytörténeti összegzése: Kövesdi 1996, 5-19. 164 A lakosságcsere hátteréről, folyamatáról vö. Zvara 1965, 27-63; Balogh 1979, 59-87; Bobák 1982, 70-90; Szabó-Szőke 1982, 90-94; Kugler 1991, 31-66; 1998, 100-113; Tóth 1993, 152-170. 103
