Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Települések szerinti áttekintés
ban 348-at számláltak. Ennek egyik oka a tengerentúlra irányuló kivándorlásban keresendő68. Az adatok szerint 1890-ben 487 magyar lakosa volt a falunak (Borovszky-Sziklay 1896, 310). 1920-ban is tiszta magyar volt, s 1938-ban, a Felvidék visszacsatolásakor 414 lakosa 6 kivételével volt magyar. Vallási megoszlásukat tekintve 393 római katolikus, 2 görög katolikus, 17 pedig református volt (Csíkvári 1939, 206). A második világháború és az azt követő események az itteni lakosságot is sújtották. 1945. február 21-én hét férfit vittek el a faluból előbb Tornanádaskára, majd onnét Kassára, hogy aztán oroszországi kényszermunkára hajtsák őket. A legidősebb 43, a legfiatalabb 19 éves volt, mindnyájan magyar nemzetiségűek. Egy első világháború idején itt maradt, ide nősült Virosz nevű orosz ember tolmácsolt a lakosságot összegyűjtő oroszoknak. A deportáltak közül egy (Milicki Imre) nem tért vissza, a többiek hosszú évek elteltével, de mégiscsak hazaértek69. Lányokat, asszonyokat nem vittek oroszországi munkára. Ők a román tisztek zaklatásának voltak kitéve. Többen terhesek lettek, s aztán Szilasra (Bódvaszilas) mentek orvoshoz. Zsidókat Udvarnokiból nem deportáltak, azon egyszerű oknál fogva, hogy elköltöztek, abban az időben már nem itt, hanem a szomszédos Tornán laktak70. Ám ezzel a megpróbáltatások és deportálások sora még nem ért véget. Következett az úgynevezett reszlovakizáció, amikor a hatalom arra kényszerítette a népet, hogy magát szlováknak vallja. A kényszer hatására az udvarnokiak zöme is reszlovakizált71. Ám néhány családot mégis kitelepítettek. Magyarországra ugyan senkit nem telepítettek át, de Morvaországba több családot is deportáltak. Erre a sorsra jutott Galata József, Smajda Sándor, Smajda István, Smajda Jenő, Éliás Lajos, Grega Gyula, Völgyesi József, Horváth József és családjuk. A deportáltak néhány évig voltak oda, aztán amint tehették, egymás után érkeztek vissza. Az elhurcoltak szarvasmarháit összeszedték, jászói hajcsárokkal hajtatták el. De a házuk és egyéb holmijaik megmaradtak, a faluban maradt hozzátartozók, rokonok őrizték, amíg haza 68 Mentek Amerikába, a nagybátyám, nagynéném is, még gyerek voltam, amikor kimentek. Kanadába is ment két fiú, azok is Milickik voltak (Adatközlő: Stefánné Milicki Mária, sz. 1904). 69 Szádellőbői és Ájból nem vittek senkit, nem adta ki a bíró. Méhészből sem, mer ott lakott a finánc. Tornáról, Görgőről vittek, meg innen is (Adatközlő mint fent). 70 Polákék voltak zsidók, üzletjük volt itt, de bementek Tornára, onnan vitték el őket. (Adatközlő: Majancsik Gyula, sz. 1917-Tornán született, 1949-től él Udvarnokiban). Éltek itt zsidók, Polákék. Bementek Tornára lakni, onnét vitték el. Tornán sok zsidó lakott. Ennek a Poláknak volt egy Gizi nevű lánya, egy magyar katona megmentettfeleségül vette. Schwartz is itt lakott (Adatközlő: Stefánné Milicki Mária, sz. 1904). 71 Minket is hívattak, Smajda Pisti volt a bíró. Alá kelletett egy levél alá írni. Az egész falut behítták, sokan aláírták (Adatközlő: Stefánné Milicki Mária, sz. 1904). Mink nem reszlovakizáltunk, meg az uram unokatestvéreék (Adatközlő: Viszlainé Haraszti Anna, sz. 1919 - Vendigiben született, 1935 óta él itt). 90
