Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

3. Települések szerinti áttekintés

Egyes források szerint a 18. század elejére teljesen elnéptelenedett, az 1715. és 1720. évi összeírásokban már nem szerepel, s 1750 körül református vallású magyarokkal népesítették be ismét a települést (Vö. Borovszky -Sziklay 1896, 379). Más források szerint szőlőségeket és három háztartást írtak össze 1715-ben. Jó száz évvel később, 1828-ban már 233 lakosa volt (Csíkvári 1939,196). Lakosainak száma az ezt követő összeírásokban soha nem haladta meg a kétszázat, gyakorlatilag elmondhatjuk, hogy folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, ami tart egészen napjainkig. 1961-ben 130 lakója volt (VSOS 3: 329), napjainkban mintegy ötvenen élnek a faluban (Seresné 1983, 284; VSOS 3:329).

Méhész református falu, az 1773. évi összeírás szerint parókiája nem, de iskolamestere volt (Lexicon Locorum 1920, 271). Fényes Elek szerint 33 katolikus és 200 református élt a településen, s ekkor már református templommal is bírt (Fényes 1851, III: 78). A méhészi református egyház kezdetektől a görgői anyaegyház filiája. II. József által kiadott Türelmi Rendelet megjelenése után 1781-ben a méhészi reformátusok közösen a görgői, bárkái és lucskai hittestvéreikkel templom építéséért folyamodtak, melyet Görgőn kívántak felépíteni. Az engedély 1783-ban meg is érkezett, a templomépítés megtörtént. Barka és Lucska még 1785-ben különvált, a méhésziek napjainkig Görgőhöz tartoznak. Ám 1789-ben azzal a kérelemmel fordultak a vármegyéhez, hogy imaházat építhessenek. Az engedélyt 1790-ben meg is kapták, s az építéshez jelentős segítséget kaptak földesuruktól, Tomka Ferenc megyei főügyésztől és táblabírótól (Tankó 1970a). 1938-ban 125 református és 12 római katolikus élt a faluban (Csíkvári 1939, 196). A visszaemlékezések szerint csak a pásztorok, Laczkóék voltak katolikusok, akik Görgőről kerültek ide44. A mintegy ötven fős lakosság zöme napjainkban is református. A templomot 1985-ben újították fel, minden harmadik vasárnap van benne istentisztelet.

Méhészt egyértelműen magyar faluként említik a források (Lexicon Locorum 1920, 271., Fényes 1851, III: 78; Borovszky-Sziklay 1896, 309; Révai 1915. 13. köt. 559), csupán a 20. század harmincas éveiben találunk 1 fő más nemzetiségű lakost is45. Azt azonban tudjuk, hogy a magyarok mellett cigányok is éltek a faluban. Egy 1854. február 24-én keltezett, Molnár György bíró által írott jelentés szerint az idő tájt négy cigány élt Méhészen, egy kovács, három pedig kereset nélküli, s egyikőjük sem rendelkezett útlevéllel46. Az emlékezet szerint is éltek itt cigányok, mert - mint mondják - ma is él itt olyan cigány, akinek itt született apja, nagyapja is, akik általában pásztoremberek voltak, mert ebből a családból kerültek ki a falu csordásai, kondásai. Jelenleg öt cigány család él Méhészen, néhányuknak a szövetkezet vásárolt üres házat a faluban, és telepí-44 Adatközlők: Molnár Bálint (sz. 1920) és Molnár Bálintné Elek Piroska (sz. 1921).

45 ...Lakosai egy kivételével magyarok. ... Csíkváry 1939, 196.

46 Kassai járási levéltár TŽ 1757-1848 jelzetű doboz.

64