Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

3. Települések szerinti áttekintés

után aztán néhány családot (kb. nyolcvan embert) kitoloncoltak Németországba, főleg a keleti országrészbe. Helyükre szlovák családok költöztek Tőketerebesről, Eperjes, Szomolnok környékéről. Magyarországi szlovákokat is telepítettek ide, két családot. Akik maradtak, azoknak a németországi rokonokkal meg kellett szakítani a kapcsolatot. A hatvanas évek után aztán már onnan jöhettek. Ez jó üzlet volt az államnak, mert naponta 25 német márkát kellett fizetniük, amiért aránytalanul kevés koronát kaptak. 1980 után ismét sokan hagyták el Mecenzéfet; legalább 100 család, köztük sok nyugdíjas települt át Németországba.

Tehát napjainkra Mecenzéf etnikai jellege kissé megváltozott, de nyelvükhöz azért még mindig ragaszkodnak. Bár többüknél problémát okoz a mánta - német azonosítás, a szülők ragaszkodnak az iskolában az emelt szintű német oktatáshoz. Vasárnaponként a templomban német mise is van. Napjainkban a Karpatendeutscher Verein is ösztönzi etnikai tudatuk megőrzését.

Mecenzéf. Napjainkban is működő vashámor. Fotó: Veres András 1994. HÓM Fotótár

62