Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

3. Települések szerinti áttekintés

374 cigánynak, 80 magyarnak, 21 csehnek, 5 ukránnak, 2-2 lengyelnek és ru­szinnak vallotta magát. Egy két évvel későbbi nemzetiségi statisztika szerint a 3948 lakosból 2717 volt a szlovák, 666 német, 443 cigány, 94 magyar, 19 cseh, 2-2 lengyel, ruszin és ukrán, 1-1 pedig morva és bolgár (Popierová 1994). Ezt a képet mutatja a statisztika. És milyen a valóság? Nos, a valóság ennél egyszerűbb és egyúttal bonyolultabb is. A helyiek megítélése szerint a lakosság­nak legalább 50%-a mánta40. Néhány gyakori családnév: Anti, Bröstl, Gedeon, Góbi, Schmiedl, Schürger stb. A Ballasch család állítólag egy itt munkát vállaló és aztán letelepedett cigány sarjadéka. Néhány magyar család is letelepedett Mecenzéfen, mint például a Bernât és a Fehér család, akik Lucskáról 1910 tá­jékán munkára szegődtek ide, s aztán beolvadtak a mánták közé. Jelentős a szlovákok bevándorlása is. Talán ennek is köszönhetően Mecenzéf az utóbbi 50 évben erős szlovákosodásnak indult, de még ma is nyugodtan nevezhető há­romnyelvű, vagy akár négynyelvű városnak, ahol az üzletbe betérő mecenzéfit vagy idegent olyan nyelven szolgálják ki, amilyen nyelven megszólal, legyen az mánta, német, szlovák vagy magyar. Az eredeti mecenzéfi családokban általá­ban mániául beszélnek még napjainkban is. Mindenki tud közülük mántául, bár a 30 évnél fiatalabbak már olykor nem beszélik, de érteni többnyire ők is értik a nyelvet. Mecenzéfen évszázadokon keresztül német iskolák voltak, egészen 1890-ig, mígnem gróf Tisza István Magyarország területén bevezette az általá­nos magyar nyelvű oktatást. Ám a német nyelvnek ezután is megkülönböztetett figyelmet szenteltek az iskolai oktatásban41. Miután 1920-ban Mecenzéfet el­csatolták Magyarországtól, ismét német iskola lett a városban, ám emellett rö­videsen szlovák iskola is létesült, s az ide beíratott gyerekek a Česká liga anya­gi támogatását élvezték. Ám ennek ellenére nagyon kevés gyerek járt szlovák iskolába. Igaz, Hitler hatalomra jutása után ez a kép kissé módosult, mert töb­ben, akik nem szimpatizáltak nagyhatalmi politikájával, igyekeztek szlovák isko­lába adni gyermeküket. 1944-ben az iskolaköteles gyerekeknek kb. 85%-a né­met, 15%-a szlovák iskolába járt. A front áthaladtával (1945. január) megszűnt Mecenzéfen a német iskola. Az 1944-45-ös tanév végén a gyerekek mintegy 90%-át évismétlésre ajánlották, mert a tanítási nyelv ismerete hiányában telje­sítményük nem volt értékelhető. 1968-ban úgy tűnt, sikerül legalább részben visszahozni a németet az iskolába, ám ekkor ez meghiúsult. Most apró előrelé­pést jelent ez ügyben, hogy 1993 őszétől a szülők kérésére van rá lehetőség, 40 Szándékosan mániát és nem németet írok, mert vannak, akik tudatosan nem né­metnek vallják magukat, mint például a város polgármestere:...K Nemcom nie, ale k Mantákom sa hlásim... [Németnek nem vallom magamat, de mániának igen]. Mi­vel mánta rovat nem szerepelt a statisztikában, szlováknak vallotta magát inkább, mint németnek. 41 Édesanyám 1885-ben született. Ő ugyan már magyar iskolába járt, de a német nyelv nem volt elhanyagolva. A gyerekek németül is megtanultak írni, olvasni, sőt a latinon kívül a schwabach írást is megtanulták (Adatközlő: Viravecz Gábor, sz. 1912). 60

Next

/
Thumbnails
Contents