Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Települések szerinti áttekintés
lalkozói rétegből kikerült szülők részéről - fölmerült az igény, hogy jó lenne bevezetni a magyar nyelv oktatását a helyi szlovák iskolában, hogy a gyerekek megtanuljanak olvasni és írni is magyarul. Ezzel gyakorlatilag mindenki egyetért, csak még nem akadt olyan személy, aki hivatalosan kezdeményezze ennek bevezetését. Mecenzéf Mecenzéf 1960-tól létezik, Alsó- és Felsó'mecenzéf egyesítése révén alakult, hivatalos szlovák neve Medzev, német megnevezése Metzenseifen. Hozzá tartozik Luciabánya is (Seresné 1983, 282-283; VSOS 2: 244), ahol jelenleg kb. százan élnek, s ahol az idősebbek többnyire tudnak magyarul, de a fiatalok szlovákok. Luciabánya 1938-45 között Magyarországhoz tartozott. A telepen sem óvoda, sem iskola, se templom nem található. A Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű Rt. által épľtett bányászlakások ma is lakottak. Kevés fiatal él itt, mintegy 10 gyerek jár innét iskolába, Mecenzéfre. Fúvószenekaruk azonban még ma is működik. Alsó- és Felsőmecenzéf Abaúj, majd 1881-től Abaúj-Torna vármegyében a csereháti járáshoz tartozott. 1920-tól Csehszlovákia, napjainkban Szlovákia része. Jelenleg közigazgatásilag a Kassa vidéki járáshoz tartozik (VSOS 2: 244). 1938-ban Mecenzéf alatt kb. 3 km-re húzták meg a határt, Mecenzéf már nem került magyar fennhatóság alá. Ám ez komoly gazdasági problémákat okozott, mivel lefelé lélegzett egész Mecenzéf, oda ragaszkodott volna. Kérvényezték, hogy csatolják őket Magyarországhoz, de ez nem talált meghallgatásra. Ám Mecenzéf hű ragaszkodásának emlékét ma is utcanév őrzi Budapesten37. A két Mecenzéf lakói eredetileg német telepesek voltak, akiket a hagyomány szerint IV. Béla hívott Vesztfáliából, a Rajna vidékéről, Köln közeléből az addig lakatlan, erdős területre. A letelepedés pontos történetét nem ismerjük, azt azonban történelmi dokumentumok tanúsítják, hogy a mecenzéfiek a 13. században már csakugyan itt voltak (Borovszky-Sziklay 1896, 328). A telepesek leszármazottai évszázadokon keresztül megőrizték etnikumuk legfőbb ismérvét, a nyelvet. Ez a németnek egy különleges tájszólása, ami azonban lényegesen eltér a német irodalmi- és köznyelvtől, olyannyira, hogy a német meg sem érti a mecenzéfi mántát, ahogy ők magukat nevezik, s ezáltal környezetük is nevezi őket38. Fényes Elek szerint e két város német lakosai feltehetőleg Stájer- és Ba-37 A településen adatközlőim voltak: a falu polgármestere, továbbá Viravecz Gábor, sz. 1912 (Alsómecenzéf), Schmiedl Ella, sz. 1926. 38 Jövök Mecenzéfen a temetőről, áll az úton egy német rendszámú autó, mellette egy férfi. Ahogy odaérek, megkérdezte, beszélek-e németül. Mondtam neki, hogy persze, hogy beszélek, itt mindenki beszél németül. Akkor azt mondjam meg neki, mondta ő, hogy milyen nyelven szóltak a hangosbemondóba, mert hallja, hogy nem szlovákul. Hangzásra úgy tűnt neki, mintha német lett volna, de hiába hegyezte a fülét, egy szót sem értett belőle. Mondtam neki, hogy mániául. Adatközlő: Schmiedl Ella 1926. 58
